Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben

levelet a kalocsai érsek Őméltóságának? "Uraságod egyik szolgájával" - felelém. Az a szolga, aki a leveleket tulajdonképp vitte, első szavaimra mindjárt elhalványult és annyira elváltozott színében, hogy akárki ránézett, mindjárt észre vehette. Ki is ment a szobából, vállait vonogatva, és kívül megállott, hallgatódzván a többire. "Ki volt az a szolga"? Kérdé tovább az úr. "Nem tudom a nevét - felelém -, hanem egy nagy, fekete ruhájú ember volt", utalván arra, aki elutazott. Ekkor ő megmondá a nevét és monda: "A bestye; elillant." A másik szolga, aki félt, hagy én fölfedezem (noha kár volt félnie, mert azt én semmi pénzért, s még a legnagyobb kínoztatásra sem tettem volna) erre egészen fölelevenedett és vígan jött be a szobába. Gondolkozott egy darabig Patócsy és monda nekem: "Mit küldsz nekem, ha megengedem, hogy Páduába menj Szent Antalnak tiszteletemet nyilvánítani?" "Uram! - mondám - nekem nincs semmim a világon, de ha hazaérek, kényszerítem barátaimat és rokonaimat annak megtevésére, amit uraságod parancsol. És nem csak úgy elküldöm, hanem személyesen elhozom azt." Nevetett erre és monda: "Nem kell semmi sem, hanem nagybátyámnak, akit Gritti megöletett, lelke üdvösségeért, a király Őfelsége és a kalocsai érsek Őméltósága iránt való szeretetből szabadon bocsátalak és elküldelek Öméltóságához." És a várnagyhoz fordulván megparancsolta neki, hogy engedjen engem a várban ki s be járni tetszésem szerint. Én pedig az úr lábaihoz vetettem magam és megköszöntem neki szíves jóságát. Most aztán hozzám jöttek a többiek, megöleltek, fölköszöntöttek, és köztük leginkább az a derék szolga, aki leveleimet vitte. Később mind Patócsy, mind az ő neje kértek engem, hogy maradjak szolgálatukban, de én azt feleltem, hogy el vagyok határozva visszatérni Olaszországba. Mivel pedig a házmesterének meghagyta, hogy engem egész violaszínu ruhába öltöztessen, kértem őt, hogy uram halálának emlékére hadd hordhassak barna ruhát. Beleegyezett és ott maradtam még Gyulán szabadon járkálva 1535. január 14-ig. Fogoly voltam ötvenöt napig. Mióta szabad lettem, mindennap jártunk vadászni . Azon a napon (január 14-én) Patócsy a házmesterével elküldött engem az udvarhoz, s ott a házmester elvitt engem az érsek Öméltóságához. Megcsókoltam az érsek kezét és végtelenül köszöntem szíves jóságát. Egy darabig Öméltóságával az udvarban voltam, később Egerben nála szolgáltam, de látni óhajtván szeretett hazámat elhatároztam, hogy írok Pizzacomini 130