Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)
Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben
András derék, páduai származású úrnak, aki Budán lakott. Leírtam neki e levélben állapotomat, és kértem őt, hogy küldjön nekem egy atyám nevében írt levelet, melyben atyám nekem megparancsolja, hogy mivel uram meghalt és szolgái oly borzasztó sorsra jutottak, mindenképpen igyekezzenek hazajönni . Pizzacomini még jobban eligazította ezt a dolgot, mint ahogy én képzeltem. Nemsokára két levelet kaptam, egyik az övé volt, a másik atyám nevében költött írat vala. Ebben atyám írja, hogy értesült uram sorsáról és féltvén engem, buzdított, s nagy keményen rám parancsolt, hogy mihamarább térjek vissza Olaszországba, kamatra vévén föl azt a pénzt, amit hirtelen ki kell adni. Ezt a levelet megmutattam a Főtisztelendő úrnak, hogy olvassa el, s miután elolvasta, monda nekem a Főtisztelendő úr: "Ferenc! Szabadságodban áll, tégy, amint jónak látod!" "Uram - felelém -, annyira le vagyok kötelezve Főtisztelendőségednek, hogy véleményem szerint még akkor sem viszonzom eléggé jótéteményét, ha egész életemben szolgálok. Azért csakis parancsolatjára távozom el." Azt mondja erre nekem a Főtisztelendő úr: "Isten tudja, milyen örömmel látna téged atyád odahaza." "Azt is tudja Isten - válaszolám én -, milyen örömest mennék én." Megtudván ekképp, hogy én nagyon vágyom haza, megvárakoztatott egész húsvét utánig, annál is inkább, mert ő is akkor volt menendő Ferdinánd római királyhoz Bécsbe követségben. Ezt pedig azért tette a Főtisztelendő úr, mert mint nekem monda, az utak Buda és Bécs között nem voltak biztosak. Azon egész idő alatt a Főtisztelendő úrral együtt voltam és egyik napon mondja nekem a Főtisztelendő úr pincemestere, hogy van a pincében 4 hordó bor, amelyekre az én nevem van ráírva. Mert, mikor meghalt Gritti úr, a király azon javakat, melyeket neki adott, az ő szolgáinak ajándékozta s azokat rendbe rakták a várban. Én e borokat elkértem a Főtisztelendő úrtól, ő pedig a pincemestertől tudósíttatván, nekem visszaadá azokat. Éppen jókor jött ez a kis ajándék, mert eladván azt 16 aranyért, 11 aranyon vettem egy lovat és a Főtisztelendő úrral Budáról, ahol pár napot (1535. Szentkereszt ünnepétől, május 3-tól, május 13-ig) töltöttünk, együtt utaztunk el. Bécsbe érkezvén ott találtuk Pordenone Rosario Jeromos Öméltóságát, aki az akkor pápává választott III. Pál pápa nunciusaképp jött Dda, jelentést tevén az új pápa választásáról. Mivel pedig éppen visszatérőben volt, a Főtisztelendő érsek kieszközölte, hogy hozzájuk csatlakozhassam és ajánlott engem őméltóságának. És így 1535. június 2-án elindultunk Bécsből. De mielőtt elutaztunk volna, elmentem tiszteletemet tenni a Főtisztelendő érsek úrhoz és ő nekem 40 aranyat adott útiköltségül. Napról-napra lovagolva haladván Ausztrián, vagy Alsó-Né131
