Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben

által, aki latinul tudott, kérdeztette, hogy megismerném-e azt a gyűrűt, amit Gritti az ujján hordott? Azt feleltem rá, hogy én szegény szolga voltam, és nem tudok többet, mint amit észrevettem, hogy a hüvelykujján volt egy gyöngyös gyűrű, a kisujján pedig volt címeres aranygyűrűje, s ezen volt egynéhány török betű. "Megkérdem tőled - folytatá ő - az ékszereket." "Hogy kívánod - válaszolám -, hogy egy szegény szolga ismerje azokat?" Akkor megmutatá azon ékszereket, melyeket feljebb említettem és én azt mondtam, hogy sohasem láttam. Azt kérdezvén, vajon el lehetne azokat adni Velencében 10000 dukátért? Feleltem, hogy el és még talán sokkal többért. Monda erre: "Elküldelek téged Velencébe egyik szolgámmal, add el és hozd el nekem a pénzt." "Jó - felelém - de sokkal biztosabb lesz ott letenni a pénzt a bankba, és egy utalvánnyal Bécsben fölvenni a pénzt, mint annyi pénzt magunkkal hordani" "Ez jó gondolat" - monda és kívánta, hogy magyarázzam meg neki, mi az az utalvány (lettére di cambio), mert eddig sohasem látott ilyet. Megállott egy kicsit, magában gondolkozva, majd azt mondotta nekem, hogy úgyis sok pénze van neki és kedvesebbek neki az ékszerek. "Beszéljünk - folytatá később - a te ügyedről. Te azt mondod, hogy nem vagy Gritti rokona, hanem szolgája. Mondd meg tehát nekem, ki vagy te?" "Én - felelém - egy szegény borbélynak fia vagyok, most három éve, hogy meghalt az atyám." Nevetett Patócsy és monda: "Nincs más senkid a világon? "Uram - mondám - mikor atyám haláláról tudósítottak, egyúttal arról is értesítettek, hogy anyám és egy kisöcsém egészségesek." "Miből él anyád és öcséd, ha atyád meghalt?" "Anyám - mondám - gyapjat fon és megél belőle azzal a csecsemővel." "Jól van - monda Patócsy - hozatok egy borotvát és ha tudsz borotválni, elhiszek mindent neked és elbocsátlak; mehetsz, ahová akarsz." "Uram - felelém - hiszen az atyám volt borbély, én pedig nem tanultam borotválni, mert nem nála dolgoztam, hanem egy posztókereskedőnél és ha uraságod nem hiszi, hozasson ide bármiféle gyapjat és meglátja, hogy tudok posztót készíteni." Nevetve monda Patócsy: "Ravasz, vizsla olasz", ami a mi nyelvünkön annyit tesz: "Astuto, bracco Italiano"; mert, ha ezt a próbát meg akarta volna tétetni, Olaszországba kellett volna menni gyapjúért. Mert a magyar gyapjú nem jó posztónak és ami posztót használnak Magyarországon, azt külföldi kereskedők hozzák be. És ő azért élt olyan szavakkal. A következő reggel ő kocsira szállt ás elment ebédre egy 5 mérföldnyire eső faluba. Meghagyta, hogy mi többiek egy nagy szekéren kövessük őt. Megérkezvén, 127