Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Maróthy János macsói bán élete

előbb azt a vidéket, amelyet meg akartak hódítani, megrabolják, lakosait legalább részben elhajtsák, a várak tájékát pusztává, élelmezésüket, fenntartásukat nyomasztóvá tegyék, úgyhogy a védelmi képességétől megfosztott tartomány később könnyedén kezükbe esett. Maróthy 3ános volt az első, aki az ilyen becsapásokat megakadályozni, a betörőket visszaverni, s a rablást drágán megfizettetni iparkodék. Maga és a család a Száva mellékén, az ország határán lakván, kénytelenítve is volt erre. Egymás után kétszer mérkőzött meg a betörő török csapatokkal éspedig már mint önálló hadvezér, nem pedig más szolgálatában. Serege természetesen csak saját pénzén tartott fegyvereseiből és atyafiáiból állott. Az első összeütközés a szerémségi Nagy-Olasz nevű városnál (ma Mangyelosz falu) ment végbe. Maróthy visszaverte a csapatokat, de másrészt családja érzékeny veszteséget szenvedett, mert testvére Dénes a visszavonuló török csapat fogságába került. Ennek kiváltására pedig bizonyára szép pénzre volt szükség. Másodszor a Szerem megyei Nagy-Eng nevű városnál vívott csatát Maróthy egy török csapattal. Itt már nagyobb győzelmet nyert. Két sebet kapott ugyan, de a törökök közt nagy vérontást és romlást tett úgy, hogy azoknak nem nagyon volt kedvük többé Szerem és Valkó megyékben látogatást tenni. Ennyi fáradalmai, harci babérjai nem maradtak ismeretlenek Zsigmond előtt. Érdemeit jutalmazni kellett. Zsigmond tehát bevette őt udvarába és királyi testőrré, vagy udvarnokká (aulae regiae miles) nevezte ki. Ez állásban előadói szerepet kellett vinnie s azért gyakran érintkezett a királlyal, szót emelhetett egyik vagy másik érdekében, s neki is reménye lehetett nagyobb-nagyobb méltóságokra. Azonkívül Zsigmond elismerésül neki adományozta 1392-ben az Arad q megyei Pálülése nevű falut (a mai Paulis). Maróthy vérmes reményű fiatalember lehetett még akkor, midőn ez első adományt megkapta, mert mindjárt azon évben arra is kért és nyert engedélyt, hogy ő Pálülésen aranybányát nyithasson. A király persze megadta, kitűzte a föltételeket is, melyek alatt a bányát művelg heti. De persze ezekre sohasem volt szükség. Másképp lett Pálülése aranybanya Maróthy számára. Azzal ti. hogy gondoskodása következtében megnépesedett a természettől is megáldott hely, s jómódú lakosai földesuruknak sok tizedet, kilencedet, adót stb. fizettek. Mint a királyi udvar egyik tisztviselője ezentúl legalább két évig a királyi hadseregben szolgált hősünk. Ezáltal még nagyobb alkalma nyílt királya figyelmét magára vonnia. 1395-ben midőn Zsigmond Kis-Oláhországba nyomult, hogy onnan a törököket kiűzze, Maróthy János is vele ment. Bajazid visszavonult Zsigmond serege elől, de Kis-Nikápoly várában erős őrséget, hadsereget hagyott hátra. Zsigmond nem engedhette, hogy a török a Duna balpartján is megvesse lábát, 111