Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Maróthy János macsói bán élete

azért 1395 őszén e vár ellen vezette hadát. A vár megvívásában Maróthy a király szeme láttára kitüntette vitézségét, vérét ontva a harcban. A vár bevétele csakugyan sikerült is. E győzelem még inkább lelkesíté Zsigmond királyunkat, hogy régóta ápolt terve szerint nagyszerű sereget vezéreljen Bajazid szultán ellen, s azt saját birodalmában verje le. Sok sürgetésre segedelmet és hadat kapott erre a külföldi országokból is és így csakugyan szép és tekintélyes sereggel indult 1396-ban Bolgárországba. Ezen nagyobbszerű hadjáratban Maróthy igen fontos szerepet vitt. Bajazid a napjainkban oly nagy hírre kapott Sipka-szoroson keresztül jött a keresztény had ellen. Midőn a mai Tirnovába ért, Zsigmond hősünket bízta meg a török sereg számának, erejének, felszerelésének stb. kikémlelésével. A veszedelmes megbízást Maróthy szerencsésen teljesítette, a szükséges adatokat a török hadról mind megszerezte, s így az első feltételt a győzelem kivívásához megadta. A kémlelés azonban egy tisztének életébe került. Szeptember 28-án megtörtént a döntő csata a nagy-nikápolyi téren. A franciák hevessége, a külföldieknek a török hadviselésben való járatlansága szörnyű vereséget okozott a keresztény seregnek. Egyesek hősi küzdelme nem hozhatta helyre a hadrendben esett roppant hibát. Maróthy János testvérével, Dénessel együtt sűrűn osztogatta csapata élén a halálthozó csapásokat. De hiába. Egymás után nyomta el a többség kedves vitézeit, testvérének, Dénesnek életét szemei előtt vette el egy gyilkos fegyver, maga is fölötte súlyos sebeket kapott, s alig tudott menekülni. Különben itt a történet lapjai megszakadnak. Az írók figyelme, valamint a küzdő törököké is mind a királyra fordul. Elég dolgot adott nekik a király kalandos menekülése is. Mit szóljanak akkor egyesek sorsáról. Az az egy bizonyos, hogy hősünk a nagy mészárlásból megszabadult; megtartotta őt az isteni gondviselés, hogy ennek a szegény, magára hagyott hazának legyen erős védőkara. Alig gyógyult föl sebeiből, alig pihente volna ki fáradalmait, máris újra fegyveréhez kellett nyúlnia. Maróttói, lakásától nyugatra, égő falvak lángja piroslott, haldoklók és láncra fűzött rabok jaja hallatszott. Pozsega megyébe betört a török s az eretnek bosnyák. A király távol vala, a királyi had megsemmisült, nem volt, ki a betörőknek ellenálljon. Maróthy kelt akkor hazánk védelmére; rokonait, barátait, testvéreit vitte magával, s azok élén állva űzte ki rokonainak s hozzátartozóinak sok sebesülésével a pogányt hazánk földéről. Nem csoda tehát, hogy ez időben egyszerre nagy és nevezetes méltóságra emelkedett hősünk. Alig tért vissza Zsigmond király Konstantinápolyból hazánkba, kinevezte őt macsói bánná. A Nándorfehérvártól Drináig nyúló macsói bánság volt akkoriban legfontosabb határtartománya hazánknak, védőbástyája volt or112