Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése

Még egyszer visszatérünk a vár kápolnájára. Nagytiszt/életűJ

7 Haan Lajos úr a Békés megyei oklevéltárban egész terjedelmében közölte Miklós tripolitani tiszteletbeli püspök és egyszersmind egri helyettesnek Gyulán 1445. jún. 9-én kelt oklevelét. Érdekes ez oklevél nemcsak azért, mert belőle megtudjuk, hogy a gyulai vár ekkor már állott és hogy ő ugyané nap jún. 9-én Maróthy László bán kérésére a vár kápolnáját ünnepiesen fölszentelte, hanem azért is, mert a végén oly rendelkezést tesz, mely mutatja, hogy új viszonyok keletkeztek. Oklevelének végén ugyanis megengedi, hogy az oltári szentség és a szent kenet az erre tőle megszentelt helyen tartassák, nehogy a hívek betegségükben a hely távolsága és a várkapuk nehéz fölnyitása miatt az utolsó szentségektől megfosz69 tassanak. Ez a rendelkezés a várban lakókra vonatkozik és egyrészt azt mutatja, hogy ezektől a plébániai templom jó messze volt, másrészt azt, hogy a várban nem volt más nagyobbszerű templom, ahol ama szentségeket különben tartották volna és hogy végre a gyulai vár nemrég azelőtt épült, mert ha már rég fönnállott volna, ugyanoly okokból, mint aminőt Miklós püspök fölhoz, régen intézkedni kellett volna, mert az akkori birtokosokról ellenkezőt hinni fölér egy anakronizmussal. Önkéntelenül is odáig jutottunk, hogy félig-meddig már azt is előadtuk, hogy mikor épült tehát a gyulai vár. Mert ha 1403-1405-ben még nem létezett, de 1445-ben már fönnállott teljes egészen, világos, hogy az a közbeeső 40 évnyi időközben épült. De szorosabban meghatározva az 1418. és 1445- évek közé tehetjük. E hozzávetésre okot ád először az, hogy csak 1445-ben van teljesen befejezve a vár, másodszor pedig csak ez időszak viszonyai nyújtanak elégséges fölvilágosítást arra, mi vezette a Maróthyakat arra, hogy itt várat építsenek. Mert legalább nekem úgy tetszik, hogy a Maróthyak, kik annyi szép, erős várnak birtokában valtak, nemcsak úgy építési viszketegségből fogtak Gyulán várépítéshez, hanem jelentős okból. Meglehet, hogy a 1415-18-ig tartó pusztításon okulva, itteni birtokaik védelmére szomszédaik ellen célszerűnek látták egy vár emelését, de még sürgetőbb oknak mutatkozik az a körülmény, hogy a Maróthyak többi várai, nevezetesen: Maróth, Valpó, Atya, később Velike és Megyericse, mind lenn a Száva-Dráva között, Valkó megyében és a mai Horváthországban feküdtek, tehát oly vidéken, melyet a lépésről lépésre feltarthatatlanul közeledő török hatalom napról-napra bizonytalanabbá tett. Maróthy János, a bán, aki oly gondot fordított ősei fészkére, bizonyára nem szívesen mozdult arról a vidékről, ahol diadalait aratta, de Hervojának és a török seregnek 1415. évi beütése és az ő fogságba esése megmutatta, hogy ő sem győzhetetlen, és ösztönt adhatott arra, hogy bátorságosabb vidékre vitesse legalább a családját. Újabb és újabb veszedelem fenyegette az ős Maróth vidékét 1428-ban, mikor 102