Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
"Polgárok vagyunk…"
„Mi részünkről imitt-amott tiszteljük, és mindenütt kíméljük a múltat - így mond a század legnagyobb írója, Hugo Victor - mihelyt beleegyezik, hogy csakugyan meg legyen halva. Ha élni akar, megtámadjuk és iparkodunk megölni. A babona, a vakhit, az előítélet, a kísértetek bármennyire kísértetek, mégis ragaszkodnak az élethez; vannak fogaik és körmeik, s egyenként kell őket agyonzúzni; küzdeni kell velők és harcolni irgalom nélkül, mert az emberiség balsorsa az, hogy örök küzdelemre van kárhoztatva a kísértetek ellen. Nehéz dolog torkon ragadni és eltiporni az árnyékot.” Mi elismerjük a gentrynek múltban szerzett honfiúi érdemeit, s tiszteljük is a gentryt mindaddig, míg a múltat múltnak hagyva, csupán oly jogcímen, hogy múltban gyökerezik, múltból táplálkozik, nem aspirál magának akár politikai, akár társadalmi kedvezményeket és előjogokat biztosítani. És őszinte fájdalommal kell konstatálnunk, hogy a sajtó - s tegyük hozzá, hogy nagy részben a magát ellenzékinek valló sajtó egy része - kisebb-nagyobb körülírással, akarva vagy akaratlanul, talán csak pillanatnyi taktikából - mi az e téren mesterségesen képződött közvéleményre okozott hatásából ítélünk - oly nagy hibákat követett el, amelyeknek súlyos következményei már ma is érezhetők ugyan, de amelyekből - ha ez áramlat még tovább tartana, avagy mint kilátás van rá, éppen fokozódnék - anélkül, hogy a gentry számára, amelynek állítólag nevében és érdekében történik, érdemileg legkisebb hasznot avagy előnyt produkálhatna, gyászos politikai rázkódás és még gyászosabb társadalmi válság következnék be. Mi, akik a negyvennyolcadiki törvényhozás demokrata szellemű alkotásainak álláspontján vagyunk, politikai pártállásunkból kifolyólag, határozottan tiltakozunk mindama retrográd szellemű aspirációk ellen, amelyek - ismételjük, ha meggyőződésből vagy pillanatnyi értékű taktikából nemzeti álköntösbe öltöztetve is - tényleg és végeredményileg a negyvennyolcadiki jogegyenlőség szellemét célozzák meghamisítani. Cikkünk első részében igazoltuk, hogy Békés vármegyében számba vehető középbirtokos gentry sohasem volt, ma sincsen. Nálunk gentry pusztulásáról vagy csak elszegényedéséről is szó sem lehet. Középbirtokok ma már nagy számban vannak, de ezek nem a gentry nemesi birtokai, hanem eldarabolt uradalmak és tagosí- tott parasztbirtokok; tulajdonosaik - noha alig képes közülük tíz ember kimutatni, hogy nagyapja már „tekintetes úr” és alig öt, hogy a tulajdonát képező föld neme- sibirtok-címen nagyapjáé lett volna - azért, mert esetleg nem nemes származásúak, tetőtől talpig magyar emberek, vannak is oly jó, ha nem jobb hazafiak, mint aminő akárhány birtokát megtartott vagy elfecsérelt gentry-ivadék, akikre a haza és a társadalom béke és veszély napjaiban mindig és biztosan számíthat az esetben is, ha sohasem fogja őket semminemű politikai vagy egyéb természetű előjogokban részesíteni. Ezernyolcszáznegyvennyolc előtt, amidőn a nép nem volt az alkotmány sáncai közé felvéve, amidőn a nemzetet kizárólag Werbőczy nemessége alkotta, Békés vármegye nagyon megsínylette a középbirtokos gentry hiányát; a megyében nem volt politikai, nem volt társadalmiélet-pezsgés; semmi sem tanúskodik oly fényesen a negyvennyolcadiki jogegyenlőség elméletének üdvösségéről, mint ama tény, hogy a gentry hiánya folytán nemzeti aspirációkkal folyton ellentétben álló vármegyében éppen a ma sokak által megtámadtatni célzott jogegyenlőség révén - gentry nélkül alig két-három évtized után oly hatalmas középosztály tudott keletkezni, amely ma 47
