Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
"Polgárok vagyunk…"
S erre nézve legalkalmasabbnak látom az egyesülést, a társas élet lehető legnagyobb kifejtését. Mert a társadalom - így szól egy nagy író - a nemzet termőrétege, ez a nemzet földje, melyből minden ered, melyből csaknem minden táplálkozik. Ebből nyer életet, ebből ered, szív erőt magába és újul föl a költészet, művészet, ipar, kereskedelem és gazdászat. A társadalomban él csírája minden nagy eszmének, minden óriás reformnak, mit észrevesz, fölfog, minek hangot ád a lángész, kifejt, rendszerbe önt a tudomány, közvagyonná tesz a munkásság. S milyen a mi társadalmunk? Megfelel-e azon nagy föladatnak, melyet a névhez kötünk? Él-e benne hatalmának öntudata? Van-e benne erő, erély, egyetértés? Megvannak-e, s egészségesek-e azon tényezők, melyek nélkül erőteljes társadalom nem képzelhető? Korunkban a társadalmi élet terén oly kórtünetekkel találkozunk, melyek méltán elszomoríthatják a nemzeti jobblétünk, jövőnk iránt érdeklődő hazafit. S ezen kórtünetek élénken foglalkoztatják társadalmunk vezérszellemeit, kik fáradhatlan tevékenységgel iparkodnak gyógyítani ama rohamosan terjedő sebeket, melyek hatása mindinkább fájdalmasan érezhető, napról napra áldozatokat kíván. S éppen ezért minden oly mozgalom, mely társadalmi életünk javítását célozza, minden oly tény, mely a nemzeti értelem, közművelődés, közerkölcsiség fejlesztésére irányul, annyira fontos a hazára, s honpolgáraira, hogy mint felejthetlen Deák Fe- rencünk mondja: az ezek iránt tanúsított részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet eredménye, s kétségkívül vétek a haza ellen. S ki tagadhatná, hogy azon mozgalom, mely Gyula város derék polgárai között a társadalmi élet javítására, egészséges társadalom megalkotására s biztosítására újabban megindult, nem egyik tényezője a nemzeti érzelem kifejtésének, a köz- művelődés előmozdításának? Ki tagadhatná, hogy azon tény, mely szerint Gyula város lelkes, áldozatkész polgársága - súlyos pénzviszonyaink közt nagy gonddal s talán nélkülözések közt megtakargatott filléreit összerakva, leteszi a haza oltárára, s csarnokot épít a társadalmi életnek, a közművelődésnek: fontos, fölötte fontos a nemzetre, közelebbről városunkra s annak polgáraira. Ily mozgalom, ily ténnyel szemben elismerésünk, tiszteletünk s hálánk adóját leróvni erkölcsi kötelesség! Gyula város polgárai! Elismeréssel hajiunk meg Önök előtt. Megérdemlik Önök, hogy azon városok között, melyek polgárai hasonló mozgalom és tények által örökíték meg neveiket a hazai közművelődés történetének lapjain. Önök előtt is tisztelettel kalapot emeljen minden hazáját szerető s nemzetünk jövőjét aggódó érdeklődéssel tekintő honpolgár! Itt a díszes épület, Gyula város polgárai józan értelmességének, hazafiságá- nak, műízlésének, előbbhaladási nemes törekvésének, áldozatkészségének tanúsága. Itt a műveltség terjesztésének, értelemfejlesztésének, társadalmi életének, javításának szent helye. De ez még nem minden, polgárok! Nagy munka vár még reánk! Mert mit érne a díszes helyiség, ha a polgárok letérnének azon útról, melyen eddig haladtak, ha híven és lelkiismeretesen nem teljesítenék jövőben is azon kötelmeket, mellyel a haza, s közelebbről városunk s annak társadalma irányában tartozunk. 44
