Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
"Polgárok vagyunk…"
élet követelményeit, átérezték a haza bölcse örök igazságú szavait, hogy korunkban csak azon nemzetnek van biztos jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni. S nem az általános műveltségre törekvés jeleit látjuk-e Gyula város polgárainál e mai napon? S nem látjuk-e a nemes törekvést társadalmi életünk javítására, az értelem fejlesztésére? Ezen épület a közművelődés csarnoka, a társadalmi élet szentélye. Ez, polgárok, az Önök műve! Büszkeséggel dobog föl szívem e szóra: polgár. El merem mondani, hogy a nemzet ereje, a hazát fenntartó életnedv a polgári osztályban volt, van és lesz. Onnét szivárog az a nemzettest minden erébe. A polgárság volt mindenha hazánkban a közművelődés, a nemzeti értelem fő támasza, a polgárság adta az éltető lelket nemzetünknek a szellemi és anyagi előhaladásra. Jól tudom azt, hogy a magyar nemzetet alkotó más elemek voltak különösen fenntartói a nemzetiségi szabadság és bizonyos korlátok között az egyenlőségi eszméknek, jól tudom azt, hogy az alkotmányos élet hazánkban honnét nyerte a fenntartó erőt, jól tudom azt, hogy kik áldoztak vért s életet a honért; de kétségtelen tény, hogy ama nehéz küzdelmek s ádáz harcok között - mellyel ezen elemek ezredéven át elfoglalva voltak - egyedül a középosztály, a munkás polgárság volt az, mely a nemzeti értelem fejlesztésére, a közművelődés és közvagyonosodásban előhaladá- sunkra legtöbbet tett, legtöbbet tehetett. A közműveltség jótékony forrása - így szól nagy történetírónk, Horváth Mihály - a polgárok közt fakad. S kérdem, abban rejlik-e a nemzeti erő, ha oly haderőt voltunk s vagyunk képesek szembeállítani az önállóságunk s nemzeti létünk ellen törő ellenségnek, melynek hősiességéhez, plasztikai szépségéhez hasonlót nem mutathat föl a nagyvilág? Nem, polgárok! A nemzet nagyságát, a nemzet erejét, életképességét a műipar, kereskedelem, gazdászat állapota, s az ezekkel foglalkozó egyének, a polgárság értelmi foka határozza meg. Nagy fontosságú - így szól Horváth - a műipar és kereskedés virágzása, mert ezekből fejlik ki a közértelmesség, s a nemzeti erő mértéke is. Mindenkor fontos kérdés volt, hogy mit tesznek egyes városok, egyes társadalmi körök a nemzet anyagi s szellemi ereje kifejtésére. Tesznek-e valamit értelmi, tudományos, erkölcsi és ízlési műveltségünkre? Tesznek-e valamit a társadalmi élet javítására? Ezen tevékenység hévmérője a nemzet életképességének, erejének, a honpolgárok hazaszeretetének. A polgárság értelmessége s a közművelődés előmozdítására irányzott tevékenysége hirdeti a nemzet erejét: műipari, kereskedelmi, gazdászati előhaladottságának foka, az ország műveltségi állapotát. A polgáriasodás, a műveltség, főleg a polgári középosztály kifejlődésének áldott munkája, gyümölcse; és azon álladalmak éldelik ennek megbecsülhetetlen hasznait, melyek a polgári rend fejlődésének minden akadályait elhárítván, ezt a lehető műveltségnek és csinosodásnak legnagyobb lépcsőjére fölemelkedni engedik. Iparunk, kereskedelmünk s gazdászatunk kifejlődésétől hazánk jólléte és jövője függ. Szükséges tehát, hogy azon osztály - szeretem a történelmi múlt alapján polgárságnak nevezni -, mely a nemzeti jóllét e legfontosabb tényezőivel foglalkozik, képzett s értelmes legyen, s emelkedjék a műveltség azon fokára, mely mellett versenyképes lehet a külföld előhaladott polgáraival. 43
