Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)

A társas élet színterei - Társas élet otthon

asztalon hosszúnyakú vinyettás üvegek is sorakoznak, az ozsonna lassankint átalakul vacsorává, s a kanálcsörgés összevegyül a pohárcsengéssel. A fiatalságnak pedig ilyenkor, ha van esze, asztalbontáskor rágyújt arra a nótára, hogy:

Nem, nem, nem, nem, nem, nem,

Nem megyünk mi innen el.

Míg a gazda, házigazda Bunkósbottal ki nem ver.

Ez a nóta kedélyes és biztos provokálása annak, hogy a házigazda újabb tíz üveg magyarádival igyekszik vendégeit vendégszeretetéről meggyőzni, s bár vakarja is fejét odalent a pincében, a teli borosüvegek rohamos apadásához kénytelen jó képet vágni, és együtt énekelni tovább a vendégekkel a nótát, melyet minden kiürített tíz üvegnél megismételnek, míg csak a háziúr minden borosüvege üres, s minden férfi vendégének feje tele nem lesz.

Egyébként a háziúrnak az ozsonnákon igen csekély szerepkör jut. O egy szerény bácsi az asztalvégén, aki utoljára vesz a mogyoróparféból, és kifizeti a specerájkontót,27 vagy esetleg nem fizeti ki. Készakarva szólok először is az ozsonna anyagi alkatrészeiről. Mert bár az ozsonna inkább szellemi élvezet is, mint anyagi, egy jól szervírozott, ügyesen összeállított menü sokban hozzájárul az ozsonna sikeréhez. Nevetni tudok azokon, akik merő illemből azt állítják, hogy az ozsonna minősége nem határoz a siker fölött. Élvezzük a naplementi tájképet, élvezzük a zenét, élvezzük a rózsaillatot, és lázba hoz bennünket a selymes női haj érintése, s mind a négy érzékünk, látás, hallás, szaglás és tapintás által szerzett élvezeteinkről írnak a poéták. Csak az ízlésről, többi érzékünk e mostohatestvéréről hallgat a krónika. Kinevetik azt, aki szeret enni, és nem illő dolgokat cselekszik, aki éppoly elragadtatással beszél a pulykapecsenyéről, mint az operanyitányról, holott ízlőérzékünknek éppoly jogosultsága és képessége van az impressziókat osztályozni, mint hallásunknak. Én bizony szeretek enni, és szeretem a jó ozsonnát. Ha költő volnék, ódát írnék a kappanpecsenyéhez és szonettben zengeném meg a krokambusztorta28 bájait, bármennyire ki is nevetnének úttörésemért azok, kik villaheggyel és lenéző mosollyal nyúlnak a pecsenye után.

No de, ozsonna, jobbára szellemi élvezet lévén, nem elég az, hogy a dúsan összeállított menütől három napig feküdje egy-egy vendég az ágyat. A fősiker a háziasszony és házikisasszonyok kedvességétől függ, s morcos képű háziasszony és unalmas házikisasszonyok mellett a szakácsművészet minden remeke s a legsikkesebb majolikaszerviz sem tudnak bennünket kedvre hangolni. Azért nagyon csalódik az a mama, aki tisztán az ozsonna kvalitásába helyezi bizalmát és lányai jövőjét. A századvégi gavallér végigeszi a 12 fogásos menüt is, és 12 bálon keresztül is ülve hagyja a házikisasszonyt. A főelv itt is a józanság és ésszerűség princípiuma legyen. Ne adjunk pezsgőt és fácánpecsenyét, ha hátralékban vagyunk a fertálylakbérrel. Aki csak az ozsonna kedvéért jár házunkba, jobb, ha elmarad, s a gavallér, kit ozson- nánk jóságával meghódítottunk, kiábrándul a lányunkból, és kinevet bennünket, ha olvassa a királyi törvényszéknek vagyonunk ellen irányuló csődnyitó végzését.

27 Specerájkontó = vegyeskereskedésben, szatócsüzletben kiállított számla.

28 Krokambusz = olvasztott cukorba mártott gesztenyegolyó; croquembouche = mandulás vagy mogyorós torta.