Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
A társas élet színterei - Társas élet otthon
A meghívott vendégek jól összeválogatása, az asztalhoz ültetés, és főleg a társalgás szelleme az, ami az ozsonnát kedvessé teheti. Ne hívjuk meg ismerőseink közül egyszerre a hivatalfőnököt és a kishivatalnokot. Az előbbinek derogál, az utóbbit feszélyezi a másik társasága. Az ültetésre nézve pedig bízzuk mindenkire a választást. A kadét a törzstiszt mellett, a szerelmes a mamák közt olyan képet vágnak, mint az ecetesüvegben a savanyú uborka. Nagy baj, ha nem az imádott mellé kerül az imádó. Az ilyen szomorú lesz, mint a beteg pulyka, és gyilkos pillantásokat vet egy-egy torta vagy gyümölcsöstál árnyékából arra, aki az ideálja mellé került. Az ilyen ember elkeseredésében annyit eszik, mint egy rinocérosz, ha bor van, annyit iszik, mint egy gödény, és nemcsak a szíve, hanem a gyomra is megfájdul. Búbánatában hamar nótára gyújt, s ilyenkor üvölt, mint egy sakál, s veszélyezteti a többi vendég dobhártyáját. Világos tehát, hogy a hibás ültetés közegészség elleni kihágást képez. Mindez elkerülhető okos és célszerű rendezéssel. A tarkázás a fő. Egy férfi, egy nő. A lányok ilyenkor nem esznek annyi cukedlit, a férfiak nem isznak annyi bort, és mindenik jól mulat. Szoktak cédula szerint is ültetni. Vannak érzékeny kedélyűek, kik az ilyen cédulákat lepréselik örök emlékére a boldogan eltöltött délutánnak. Vígabb kedélyű ember azonban golyócskát gyúr az ilyen cédulából és orron üti vele azt, akit legjobban szeret. Áttérvén az ozsonna szellemi alkatrészeire, az igazság iránt nem viseltetnék kellő respektussal, ha meg nem emlékezném a pletykáról. Előbb azonban lássuk a többit. Vannak, akik képesek egész délutánon keresztül a szerelemről tárgyalni. Többnyire fiatal, ábrándos lánykák, kik pirulva fejtik ki szalmagunyhóval elegyes nézeteiket a szerelemről, vagy pedig váltó-zsiró képes hajadonok, kik cinizmust af- fektálva ostoroznak le mindent, ami a szerelemben magasztos. Mindkét válfaj a legerősebb meggyőződés hangján fejezi ki a nézetét, és mindkettő azt hiszi, hogy ő ismeri jobban az életet és a szerelmet. Voltaképpen azonban egyik sem ismeri. Ha két ilyen nézetű lány közt a békítő szerepére találsz vállalkozni, el lehetsz rá készülve, hogy az egyik előtt szentimentális kamasz leszel, másik pedig podagrás agglegénynek fog tartani. A fiatalemberek társalgási modoráról szólván meg kell említenem két fajt. Az egyik, mely nem beszél, hanem érez, a másik, mely nem érez, hanem beszél. A két válfajnak vannak árnyalatai. Az elsők többnyire a bajuszokat pedrik, és nem szólnak egy szót sem. Sűrűn adják az éjjelizenéket, és először 16 éves korukban gondolkoznak komolyan a házasságról. Az ilyenek sokszor főbe akarják lőni magukat, s az önkéntes évük leszolgálása után többnyire le is házasodnak, és ha egy bőkezű apa vagy nagybácsi áll a hátuk megett, a lehető legjobb férjek lesznek, s mint férjek, többnyire meghalnak a társaságra nézve. Az utóbbiak beszélnek mindenről. Vannak saját problémáik, szeretnek fejtegetni, többnyire szellemesek és ... nem kapnak feleséget. A lányok egyébként másképp osztályozzák a fiatalembereket. Bokros érdem, ha valakinek nagy bajusza van és nagyokat tud anzágolni. E tulajdonságokat azonban egy jó állás képes pótolni. Az ilyen tulajdonokkal rendelkezőkkel szemben, kis bajuszú, kis állású fiatalemberek legokosabban teszik, ha a csendes maflaság állapotába helyezkedve vonulnak a sarokba, mikor aztán a társaság táncra kél, majdcsak szükség lesz rájuk is. Régebben még kifizette magát, ilyenkor blazírtságot affektálni is. Ma már azonban, mikor minden hosszúnadrágos ember blazírtságot affektál 14 évtől 20-ig - azon túl pedig már nem affektálja -, ez nem teszi érdekessé az embert. 412
