Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
A források elé
Olvasókör. Az egyes városrészek aktív lakóit összegyűjtő körökben a földmíves lakosság volt többségben, de ott voltak közöttük az iparosok és az „intelligencia” egyes képviselői is. Sőt, olykor - főként a korábbi időszakban - a helyi társadalom egyik befolyásos tagját választották meg a kör elnökének. Az egyletek által megjelenített társadalmi struktúra a hagyományos társadalmi rendet tükrözte. Az 1880-as években jelentek és erősödtek meg a foglalkozás szerinti társadalmi, érdekvédelmi egyesületek, mint amilyen a Gyulai Iparos Ifjúság Önképző Egylete és a Gyulai Kereskedők és Kereskedő Ifjak Társulata volt. Ezekben az egyesületekben már az ipari és szolgáltató szektor bővülése nyomán gyarapodó foglalkozási csoportok tagjai tömörültek. Mindkét körben dolgoztak olyanok, akik a tagokat nevelve irányt szabtak és erőt adtak ezeknek az egyesületeknek. A 140-250 tagú egyesületek pontosítják a népszámlálási statisztika által adott társadalomrajzot. Max Weber szerint viselkedésszociológiai szempontból a társadalmi összetartozás egyik jól látható jele a kommenzalitás, vagyis az, hogy ki kivel ül le egy asztalhoz. Ezekben a körökben gyakoriak voltak a vacsorák, a társas rendezvények, s valóban hasonló társadalmi állású, s bizonyos „mi”-tudattal rendelkező embereket tömörítettek. Nagyon fontos az, hogy regisztrálhatjuk a társadalmi szervezetek, azaz társadalmi rétegek közötti átjárhatóságot. A Kaszinó és a Polgári Kör tagságának egy szelete ugyanaz volt, a két vezető réteget tömörítő egyesület tagjaiból találunk a városrészi olvasókörökben is. Történeti mértékkel mérve meglehetősen nagy ütemben zajlott a korábbi korszakra jellemző rendi, felekezeti, etnikai határvonalak hal- ványodása. A kortársak egyike több mint 30 év múltán a társadalmi demokrácia aranykoraként tekintett vissza erre a korszakra, „...egészen más volt a gyulai közélet mint most - írta a kötetünkben gyakran idézett Békés című lap szerkesztője, Kóhn Dávid -, hamisítatlan igazi nemes demokrácia uralkodott a város társadalmi életében, amely kiterjedt egyrészről a szorosan vett értelmiségre, nevezetesen a tisztviselőkre, szabad pályán levő honoráciorokra, másrészről a kereskedők és iparosokból toborzódott polgárságra is, mégpedig - ami különlegesen hangsúlyozandó - férfi- akra-nőkre egyaránt. És hogy ez így volt, hogy ez így lehetett, abban oroszlánrésze volt a Szénásy párnak, a Szénásy pár vezetői hivatottságának, ügybuzgalmának, sze- retetreméltóságának, amelyekkel felkarolta, egybeforrasztotta, hitfelekezet és osztálykülönbség nélkül a társadalom összes, anavaló - [kiemelés E. A.] tisztes - elemeit. Sóhajtva gondolunk az így talán soha többé vissza nem térő szép időre.”14 Az 1936-ban papírra vetett, nosztalgiától nyilván átszínezett sorok világosan mutatják, mekkora különbség van egy azonos értékek mentén egységesülő - polgárosuló -, nyitott társadalom és az alig átjárható határokkal tagolt társadalom között. A leírtak egyúttal jelzik, hogy az Erdei Ferenc által megfogalmazott „kettős társadalom” teória mennyire nem illeszkedik a valósághoz. Mielőtt a források összeállítási szempontjait és a társadalmi háttér vázlatos bemutatását befejeznénk, még egy kérdést kell érintenünk. Bevezetőnkben bemutattuk közelítési szempontjainkat, e közelítés során alig bukkant elő olyan dokumentum, amely a parasztpolgárság viszonyaira utalna. A jövedelmi és vagyoni viszonyokra vonatkozó adatok dokumentálják, hogy a gyulai házzal rendelkező kö14 Kóhn Dávid: Szénásy József és neje, Nuszbek Gizella. In: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Gyula, 2004. 194. A Kóhn által említett Szénásy József még Kratochvill József néven közölt beszéde szerepel kötetünkben. L. 1/5. sz. dokumentum. 29
