Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Hagyományos és változó női szerepek
tunk, s képzeld volt nagy francia társalgás, először, mióta elmentetek, persze csak nehezen ment, mert mindnyájan gyengék vagyunk a franciában. [...] Mamát és Téged csókol Iréned [...] CM, sz. n. ir. Ladies Irén levele Ladies Máriának (Gyula, 1887. nov.21.). Kézzel írt tisztázat. 126. Gyula, 1891. Gyulafi Endre: A nők helyzete a társadalomban A kor egyik legnagyobb kérdése a nők helyzete a társadalomban. A leányos apa borzadállyal néz a jövőbe, a leányok előtt egyetlen cél a férjhez menés, de a virágzás! idő nagyon rövid, s ha az arc rózsái hullanak, s mindegyik lehulló szirom csak a reménytelenséghez visz közelebb, aggódva kérdi magától az apa: mi lesz leányaimból? Borzasztó vén leánynak maradni! Úgy tekintjük őket, mint az emberiség kinövéseit, mint e nagy gyárak, az életnek hulladékait; de mialatt a földmíves és a kémikus azon vannak, hogy a hulladékból hasznost, sőt valami szépet készítsenek, addig azokat, kik esetleg vérrokonságban is állnak hozzánk, egykedvű szemmel nézzük, s ha forró szívük a 30. év körül még érdeket talál a fiatalság örömeiben, táncban, jó, ha gúnyt nem űzünk belőlük, és megvető szánalommal rázzuk vállainkat, ha nincs elég hatalmuk uralkodni ön- magukon, és észrevétetik valakivel, hogy bennük is megvan az a nőies vágy, szeretettel csügghetni valamelyik férfiún, és hogy egyáltalában még mindig szeretnének férjhez menni. Pedig a házasságok ritkulnak, s azok az önző férfiak mind hovatovább követe- lőbbek. Valami olyanforma felfogás kezd lábra kapni, ha ugyan már nem uralkodó, hogy a házasság közmegélhetési társaság, melyben ha a férfi hoz munkája után jövedelmet, az asszonynak is hasonlót tennie szükséges, és kérik a házasulok a kaució letevését éppúgy, mint a katonáknál. Váljon jó-e ez így, nem vitatom most. Egyszerűen csak arra utalok most, miképp szerzi meg a házassághoz szükséges évi jövedelmet a férfi. Felelet: azáltal, hogy valamely hivatalos állást vagy ipari, művészi stb. foglalkozást szerez magának. Hogy jut hozzá, hogy szerezhessen? Felelet: a nevelés által. S bizonyára nagy kötelességmulasztással vádolná magát az a szülő, aki fiát valamely életpályára nem nevelteté. Hát a leányok? A leányok helyzete az egészen más. Minek azoknak valamely életpályára készülni? Menjenek férjhez. Ez a természetes hivatásuk. De hátha nem mennek férjhez? Ha az apától a jövedelem biztosítása nem telik, s a leányt nem veszik el, és ő szegény! Az ő érző szívével ott marad vénleánynak, szenvednie kell a gúnyos pillantásokat csak azért, mert az idő elhalad? Hátha őket is neveltetnők valamely pályára? Hátha annak a vénleánynak, aki különben cseppet sem furcsább, mint a vén úrfi, alkalma nyílnék önkezével keresetet szerezni? Mit míveljenek tehát azon anyák, kiket az isten leányokkal áldott meg, hogy őket az ilyen sorstól megmentsék? Férjhez nem adhatják őket; minden lépés, mit e végre tennének, nevetségessé tenné őket, és az óhajtott célhoz mégsem vinné őket közelebb, mert semmitől sem borzadnak inkább a mai fiatalok, mint egy házas291
