Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Vagyon, jövedelem, státus
65. Gyula, 1903. november 15. A tisztviselői fizetésrendezésről A szerkesztő azzal fogadott a héten, mikor Pestről hazajöttem, hogy fájdalom, a nyomdászsztrájk véget ért, ami annyit jelent, hogy nekünk újra négyoldalas melléklettel kell megjelenni, nem annyira azért, mintha az azóta feltorlódott eseményeket fél íven is ne lehetne megírni, hanem azért, hogy a munkahiány miatt a munkatársak sztrájkja is ki ne üssön. Mert hála Istennek, megint nem történt nálunk a héten semmi, az is lassan, s ha a politikai események nem zavarnák fel szelíd nyugalmunkat, úgy elfogadnánk, hogy még a hortyogásunk is elhallatszanék a szomszédba. így azonban a napilapok mindig friss szenzációval tartanak bennünket a politika hátterében, mindig lehet egyéb érdekes dolgokat is látni, amiről beszélni érdemes. Legutóbb például a tisztviselői fizetésrendezési törvény visszavonása41 ijesztette meg rettenetesen nem annyira a tisztviselőket, hanem a tisztviselők hitelezőit, s örvendeztette meg a korcsmárosokat, mert abból, hogy az új miniszterelnök42 a vármegyei tisztviselők száján keresztülhúzott mézesmadzaggal visszahúzta a ház asztalán fekvő javaslatot, napnál világosabban várható az új választás, ami pedig a „szeszelés” tekintetéből igen örvendetes dolog. A politikai része ennek azonban kevéssé szabad, hogy érdekeljen bennünket, de azt nem tilthatja meg nekem a miniszterelnök se, hogy egy megfejthetetlen problémán ne törjem a fejem. Sehogy sem tudom megérteni, hogy ma, mikor öt krajcár egy tojás, 65 krajcár a disznóhús és 70 krajcár a zsírnak kilója, és amikor azt követelik minden állami tisztviselőtől, hogy tagja legyen az Állami Tisztviselők Körének, a Kaszinónak, a Vereskereszt Egyletnek, a Szanatórium Egyletnek, a Színpártoló Egyletnek, az Önkéntes Tűzoltóegyletnek, és pártolja a hazai iparon kívül az összes pártolnivaló- kat, szolgáljon két évig díjtalanul, két évig gyakornoki ösztöndíj mellett, ne merjen kopott ruhában és rossz cipőben megjelenni, hivatalos tisztelgések alkalmára szalonruhája, télen télikabátja, nyáron nyári ruhája legyen, ha vendéglőbe téved, adjon trinkgeldet a nála háromszor többet kereső pincérnek, és mindemellett adósságot ne merjen csinálni, s akinek mindezen dolgok keresztülvitelére 500 forint kezdő fizetést adnak, mondom, sehogy se tudom megérteni, miért kell ennek az állami tisztviselőnek várakoznia arra, hogy felemeljék a megyei és községi tisztviselők illetményét is, és hogy mi hasznuk lehet a megyei, községi tisztviselőknek és felekezeti tanítóknak abból, ha most az állami tisztviselőknek is tovább kell koplalniuk. Bizony, ez szomorú dolog! Bezzeg a katonatisztek fizetésfelemelése alkalmából senkinek se jutott eszébe azt mondani, hogy hohó, tiszt urak, várjatok csak még egy kicsit, előbb emeljük hozzá a tisztviselők fizetését is a tietekhez, hiszen ezek is csak szolgálják valamelyes módon a hazát, ha nem is olyan ragyogó szerszámmal, mint ti, de mindazonáltal legalább béke idején hajtanak annyi hasznot az országnak, mint ti, ellenben a tisztviselők szűkén mért garasait bizony elirigylik e régen kínlódó társadalmi osztálytól. No, az igaz, hogy Magyarországon nem érdemes 41 A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete 1903 tavaszán kezdeményezte a megyei alkalmazottak anyagi helyzetének rendezését. Az 5314/1903. B. M. ein. sz. rendelet készítette elő a fizetésrendezést, amit a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról rendelkező 1904. évi X. te. véglegesített. 42 Gr. Tisza István (1861-1918). 154
