Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
hogy elhiggyék nekem, hogy egyetlen honvédelmi alakulat nem lett volna és nem volt, amelyik civilek kívánságára, hadianyagkészletéből egy századot felszerelt volna, vagy csapatmozdulatot kezdett volna. Az orosházi zászlóaljparancsnok helyettese és parancsnoka már az ellenük megindított eljárás során bebizonyították, hogy ezen, én terhemre rótt cselekményeket nem orosházi kezdeményezésre, hanem felsőbb parancsra hajtották végre [...] [...] Téves az az ítéleti megállapítás is, hogy az orosházi rendőrkapitányság parancsnoka mellé társparancsnokul egy horthysta rendőrtisztet neveztem, vagy neveztettem ki, mert dr. Györgyi Antal soha horthysta rendőrtiszt nem volt, ő az orosházi demokratikus rendőrségnek volt a felszabadulás utáni években, mint rendőrhadnagy, tagja. A rendőrség megerősítése tekintetében velem szembeni ítéleti ténymegállapítás ugyancsak bűnömül rója fel magatartásomat. Orosháza régi rendőrkapitánya volt az, aki a megerősítést kérte és a rendőrség létszámának a forradalmi állapot miatti megerősítése, az ő javaslatára előttem is helyesnek látszott [...] [...] Maga az érthetetlenül, vagy talán nagyon is érthetően velem szemben a tárgyaláson ellenséges magatartást tanúsító Sinkó vb-elnök vallotta, hogy a tömeg az utcákon azt ordítozta, hogy „Dumitrásnak kötelet”. Dumitrás Mihály az orosházi járás vb-elnöke volt és a mesterségesen felizgatott tömeg mindenáron a fejét követelte. Tanácskozásainkon az a vélemény alakult ki, hogy a legjobb biztonsági intézkedés az lenne, ha a kommunista párt vezető tagjait a laktanya területére összpontosítanánk, ahol megfelelő fegyveres erő állott rendelkezésre személyüknek mindenfajta támadással szembeni megvédésére. Téves az a bírói megállapítás, hogy ezeknek a veszélyeztetett személyeknek biztonsági őrizetbe vételét én javasoltam volna, téves, hogy a személyek névsorát én állítottam, vagy állíttattam volna össze. Teljes jóhiszeműséggel és az események utólagos igazolásával elfogadtam a biztonsági őrizetre irányuló javaslatot [...] [...] állítom, hogy az őrizetbe került személyek egyetlen goromba szóval megbántva nem lettek, a legkisebb testi sérelmet nem szenvedték, a laktanya tiszti étkezdéjében a zászlóaljparancsnokokkal egy asztalnál és egy koszton étkeztek, látogatókat szabadon fogadtak, elfogadom azt is, hogy a laktanya elhagyásában gátolva voltak [...] [...] A lefolytatott bűnügyi eljárás során kétséget kizáró módon nyert igazolást, hogy a város területén bárhol összeverődött tömeg legkisebb atrocitá- si szándékát is személyes közbevetésemmel [így], sokszor saját biztonságom veszélyeztetésével, de minden esetben meggátoltam és mindenfajta atrocitást megakadályoztam. [...] [...] A szovjet csapatok november 5-én hajnalban közelítették meg Orosházát és én, az egyszerű kisember, egymagámban és egyedül indultam el a szovjet csapatok fogadásához és fogadtam is igaz örömmel és testvéri együttérzéssel őket. Ha a legkisebb lelkiismereti kétségem merült volna fel a tekintetben, hogy a szovjet csapatok bevonulása az én magatartásomnak kritikáját és súlyos következményeit vonhatják le [így], ha úgy éreztem volna, hogy valami tartani valóm is van cselekedeteim folytán a szovjet csapatoktól, józan ésszel feltehető lenne-e, hogy egyedül, hajnalban, én megyek ki, mint a forradalmi tanács elnöke, a szovjet csapatok üdvözlésére. Voltam-e, vagy lehettem-e abban a hitben 96
