Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
akkor, hogy a forradalmi tanács a néphatalom megdöntését szándékozta célul tűzni? Nem lehettem és nem voltam ebben a tudatban. Vagy pedig a szovjet csapatok politikai vezetéséről feltehető-e az, hogy én ellenséges magatartást tanúsítottam a néphatalommal szemben és mégis, éppen a szovjet katonai parancsnokság kívánságára, sőt egyenes utasítására kellett továbbra is a város vezetésében részt vennem. A bírói ítélet ténymegállapítása súlyos ellentmondást foglal magában, amidőn azt akarja bizonygatni, hogy a hatalom átadása után, álnok módon, továbbra is a hatalmat kívántam megtartani, vagy megszerezni. Ez a megállapítás egyik fő alappillére az ellenem hozott rendkívül súlyos ítéletnek. Ez az alappillér azonban ingoványon, helytelen feltételezésen épül fel. Ugyanis nemcsak, hogy november 6-a után a hatalmat nem akartam álnok módon megszerezni, hanem vb-elnökhelyettesi tisztséget ajánlott fel nekem a párt és a vb-elnöke, Csik János, akinek tanúkénti kihallgatását hiába kértem, ez irányú kérelmemet a bíróság még csak válaszra sem méltatta, de december 8-án, vagy 9-én, amikor Birkás Imre kormányösszekötő lent járt Orosházán, mint a helyi viszonyokkal abszolút ismerős kormánykiküldött, kérve kért arra, hogy az elnökhelyettesi állást fogadjam el és ebben a minőségben maradjak meg a hivatalban [...] [...] Birkás Imrére is még a tárgyalás kitűzése előtt, mint tanúra hivatkoztam, a bíróság indokolás nélkül siklott el kihallgattatási kérelmem előtt, márpedig úgy érzem, hogy a fenti tények nevezettel való megerősítése egész ügyemre döntően kedvező befolyással lett volna. [...] [...] ha a mélyen tisztelt bíróság ebből az előadottakból [így] azt hiszi, hogy a saját személyem súlyát becsültem túl a fent elmondottakkal, akkor rosz- szul ítél meg. Én ugyanis minden eredményemet kizárólag annak köszönhettem, hogy Orosháza népe gyerekkoromtól fogva ismert, tudta, hogy a munkáshatalomnak voltam élenjáró harcosa. 1919-ben rokkanttá váltam a Vörös Hadsereg harcaiban a proletárhatalomért és a mozgalomnak tagja voltam évtizedeken keresztül anélkül, hogy ebből magamnak csak egy karéj kenyérnyi előnyt valaha is szeltem volna. [...] [...] ha hittem a Nagy Imre-kormány jóravalóságában, mint falusi kisember, honnan láthattam én azt a hallatlan árulást, amelyet október 28-án még a pártnak legfelsőbb funkcionáriusai sem láttak meg, és nekem a későbbiekben sem volt módom erről a hallatlan méretű árulásról tájékozódást kapni. [...] [...] Az események lezajlása után, már az MSZMP és a vb hatalmi és politikai irányításának időpontjában, nyílt köszönetét mondott a párt személy szerint nekem, mondván, hogy nekem volt köszönhető, hogy Orosházán semmiféle atrocitás nem történt, hogy a termelés folyamatosan megindult, hogy a tsz-ek megmaradtak és éppen az a Sinkó tartotta ezt a beszédet a párt részéről, aki hónapokkal később, a vallomásában mindezt megtagadva a legélesebben támadott, és azt mondotta, hogy ő azokat köszönte meg, amik pozitív tevékenységek voltak részemről, de amit nem köszönt meg, az a munkáshatalom megdöntése volt részemről. Vajon az igen tisztelt Fellebbezési Bíróság elhiheti-e ezen vallomás őszinteségét?! Ha ez így lett volna, akkor Sinkó nyilván azt mondotta volna azon a bizonyos összesített nyilvános ülésen, hogy bár Nagy Lajosnak vannak érdemei, de sokkal több a bűne, amit a munkáshatalommal szemben elkövetett. Azonban csak az érdemekről beszélt, mert az események közvetlen lezajlá97
