Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok

Október 28-án, a késő délutáni órákban gyógyszerért voltam az egyik orosházi gyógyszertárban. A patikából visszajövet szembe áramlott velem egy tömeg, amelynek élén a honvédség vezetői, tagjai, diákok és ezt követőleg egy több tízezres tömeg menetelt. A tömeg elől a tanácsháza épülete elé szorultam és a tömeggel szembehaladni már akkor és így hazajutnom képtelenség volt. Láttam, hogy a tömegben csákányokkal, ásókkal és feszítővasakkal felszerelt csoportok is vannak. Hallottam, amidőn a Kossuth-szobornál a beszédek megkezdődtek, hogy felkiáltások hangzottak el, menjünk a szovjet hősi emlékmű lerombolására. Amint ott álltam, a tömegből, mindenhonnan felkiáltások hangzottak el, halljuk Nagy Lajost. Én magam, aki a legkisebb mértékben sem számítottam semmiféle szereplésre, megrettenve és tétován figyeltem az eseményeket. Minthogy azonban a rombolási felhívások közbe [így] újból és újból felhangzottak, úgy éreztem, hogy kötelességem, ha lehetséges, valamilyen módon elébe állni az eseményeknek, és gátat vetni a rombolásnak. így szántam rá magamat arra, hogy a tömeg elé álljak és rendre és nyugalomra intsek mindenkit, és nyomban kijelentettem, hogy csak akkor vagyok hajlandó a tömeg kívánságának eleget tenni, ha letesznek rombolási és rendzavarási szándékukról, mert a szovjet hősi emlékművek éppen olyan szentek előttünk, mint a magyar katonák síremlékei a Szovjetunióban, akiknek emlékére állíttatott. [...]

[...] Minthogy ezután országosan forradalmi tanácsokat alakítottak, Orosházán is nyomban megalakult a forradalmi tanács, amelynek kezdeményezése a felvonulással történt meg és amelyben a fentiekből kitűnőleg semmi részem nem volt. A forradalmi tanács megalakult és általános követelésre engem választott meg elnökévé. Én úgy láttam, hogy melléállásom az egyetlen biztosítéka annak, hogy Orosházán rend és nyugalom maradjon és ezért és csakis ezért, minden politikai ambíció és karrierista szándék nélkül, menteni a rendet és a köznyugalmat, voltam hajlandó a forradalmi tanácsba [így] szerepet, éspedig vezető szerepet vállalni.

Ha a legelső tanácskozásról felvett ülés jegyzőkönyvét [így] vizsgáljuk át, már abból megállapítható, hogy azonnal a rend és a nyugalom biztosítását és a munka felvételét követeltem és a későbbi napok és hetek alatti minden erőfeszítésem arra irányult, hogy megmentsem Orosháza sértetlenségét, lakosainak testi és személyi tulajdonainak épségét, a termelőszövetkezeteket összetartsam, a gépállomást üzemeltessem és a termelőmunka folyamatos felvételét a legnehezebb körülmények között is, minden áron biztosítsam.

A velem együtt, egy időben, azt megelőzőleg és azóta lefolytatott büntetőperek során sokszor védekeztek vádlottak hasonló módon, én azonban a tényekre, éspedig megcáfolhatatlan tényekre hivatkozhatom, mert Orosházán egy pofon el nem csattant, egy fegyver el nem dördült, egy ablak össze nem tört, a termelőszövetkezetekből nemcsak hogy minden megmaradt, de kilépés sem történt és a gépállomások üzemének minden áron való biztosításával lehetővé tettem, hogy a forradalmi idők alatt, az országban egyetlen helyen, Orosházán, a szántási tervet változatlanul, kiemelkedő arányban, tökéletesen teljesítették.

Az I. fokú ítélet minden tárgyi alap nélkül azt rója terhemre, hogy forradalmi csapatokat szerveztünk, azt [így] felfegyvereztettem, és a szovjet hadsereg elé irányítottam. Úgy hiszem, nem kell különösebb bizonyítékot bemutatnom,

95