Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok

6 db tölténnyel együtt magához vett egy rendőrségi, TT gyártmányú oldalpisztolyt, amit e nap esti óráiban adott át Urbán rendőr századosnak, az orosházi rendőrőrs parancsnokának.

Búza Nándor vádlott is tagja lett 1956. december 4. napján az orosházi központi munkástanácsnak, sőt mint e szervnek küldöttét, december 6-án a békéscsabai központi munkástanács is megválasztotta egyik alelnökének. Vádlott azonban egyik szervezetben sem fejtett ki aktív tevékenységet. [...]

[...] Nagy Lajos I. rendű vádlott által előterjesztett védekezés szerint, amit tett, azt minden esetben jóindulatú, őszinte és tiszta szándékkal, Orosháza népe érdekében tette.

A rendőrség létszámát Urbán rendőr százados kérésére emelte fel 15 fő polgári személlyel, míg dr. Györgyi Antalt szintén többek kérésére nevezte ki a rendőrséghez társparancsnoknak. Állítása szerint a biztonsági őrizetbe vételek minden esetben önkéntes jelentkezés alapján történtek. Védekezésében arra is hivatkozott, hogy az általa vezetett „forradalmi tanács” még a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a forradalmi és egyéb elnevezésű (törvénytelen módon létrejött) tanácsok feloszlatására vonatkozó rendelete kihirdetése előtt lemondott. Az ezt követően létrejött központi munkástanácsnak pedig akarata ellenére lett elnöke.

A megyei bíróság e védekezésnek nem adott helyt. Az előbbi védekezésével kapcsolatosan, ami az akkori magatartása őszinteségét illeti, ezt a megyei bíróság sem vitatja, mert valóban őszintén kinyilatkoztatta a „forradalmi tanács” nagyszámú hallgatósága előtt, hogy ellene van a proletárdiktatúrának, és Sinkó Sándor vb-elnök előtt pedig, hogy ő az abszolút, illetve az angol demokráciának híve. Ezzel végeredményben a politikai állásfoglalását és célkitűzéseit fejtette ki vádlott. Vagyis nyíltan szembefordult a népi demokratikus államrenddel.

Kétségtelen, hogy volt vádlottnak a kezdeti időszakban helyes és dicsérendő magatartása is, így pl. nagy érdeme az, hogy az orosházi ellenforradalmárok rombolását megfékezte.

Azonban vádlott magatartásaiban már ebben az időben is sokkal több volt a káros, mert magatartásai nemhogy nem szolgálták Orosháza érdekeit, de ezekkel súlyosan vétett Orosháza és az egész magyar nép ellen.

Vádlott, mikor azt állítja, hogy minden egyes cselekedete az Orosháza népe érdekében történt, megfeledkezik arról, hogy Ajtony István és annak tőkés társai még nem nevezhetők népnek. Mert azzal, hogy ezeket visszahelyezte volt üzemeikbe és tulajdonaikba, valamint azzal, hogy a „Szabad Európa”, valamint egyéb nyugati rádió uszító hangú híreinek hangos híradón keresztül történt közzétételét engedélyezte, de az egyéb hasonló magatartásaival csak ezek és általában az ellenforradalmárok érdekeit szolgálta.

Ha úgy is történt, mint ahogy vádlott azt védekezésében előadta, akkor is tudnia kellett vádlottnak azt, hogy sem ő, sem pedig a „forradalmi tanács” nem lehet jogosult arra, hogy a rendőrség, mint egy államhatalmi szerv létszámát (még a rendkívüli időkre való tekintettel sem) csökkentse, vagy emelje, még kevésbé arra, hogy egy ilyen államhatalmi szerv élére egy polgári személyt nevezzen ki társparancsnoknak.

A vádlott általános magatartásából és tevékenységeiből kiindulva kétségtelenül megállapítható, hogy vádlott nem csak tisztában volt ezekkel, de cselek91