Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
ményeit az államrend ellen irányuló céljai megvalósítása érdekében, tudatosan hajtotta végre. Vádlott, aki politikai kérdésekkel hosszú idő óta foglalkozik - és abban megfelelő jártassággal is rendelkezik -, jól tudta, hogy az általa vezetett „forradalmi tanács” csak úgy tudja hatalmát fenntartani, ha intézkedéseinek végrehajtói vannak, illetve ha megfelelő fegyveres erő áll rendelkezése alatt. Egyébként ezért szervezte be a „forradalmi tanácsba” a honvédség több magas rangú tisztjét is, akik kevés kivétellel meg is tettek mindent annak érdekében, hogy a forradalmi tanács óhaját teljesítsék. Vádlott maga sem hiheti azt, amit a biztonsági őrizet elrendelésével kapcsolatosan védekezésül felhoz. Eltekintve attól, hogy egyetlenegy biztonsági őrizetbe helyezett részéről sem történt önként jelentkezés, maga vádlott is beismerte, hogy ő írta alá a kitöltetlen (biztonsági őrizetes) blanketákat [így], még a biztonsági őrizetbe vétel előtt. De a „forradalmi tanács” jegyzőkönyvéből kitűnően ő tett javaslatot több párttag és pártfunkcionárius biztonsági őrizetbe vételére is. Ami vádlottnak a „forradalmi tanács” lemondására vonatkozóan tett védekezését illeti, ezt már november 6-án is megtette a „forradalmi tanács”, azonban alig hogy bejelentette lemondását, és a hatalom gyakorlásának a városi tanács vb részére történő átadását, máris követelte, hogy minden hatalmat adjanak vissza az ellenforradalmi tanácsnak. De november 4-én sem azért mondott le a „forradalmi tanács” mert nem kívánt tovább működni, hanem azért, hogy egy újabb elnevezésű, de lényegében ugyanazon célokért harcoló szervezetet hozzanak létre. A forradalmi tanácsnak mindkét lemondása közönséges manőver volt. Az pedig szinte hihetetlennek tűnik, hogy pont a vádlott, mint a „forradalmi tanács” elnöke, ne tudott volna arról, hogy a „forradalmi tanács” milyen megbízatást adott Diószegi Pál II. r. vádlottnak. Valótlan vádlottnak az az állítása, hogy akaratán kívül lett a területi munkástanács elnöke. Eltekintve attól, hogy a vádlott idevonatkozóan elfogadható indokot felhozni nem tudott, a bíróság elképzelhetetlennek tartja, hogy akarata ellenére bárki is kényszeríteni tudta volna nemcsak az elnöki tisztség elvállalására, de a puszta részvételre is vádlottat. A valóság az, hogy vádlott már a területi munkástanács alakuló ülésén is abban a reményben jelent meg, hogy ő lesz annak is az elnöke. Erre a feltételezésre pedig minden oka megvolt, mert tisztában volt azzal, hogy a megtévesztett orosházi lakosok szemében ő a legszimpatikusabb és közismert ember, aki hatni tud a tömegekre. [...] [...] A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vette Nagy Lajos I. r. vádlott esetében nős, családos állapotát, büntetlen előéletét, részbeni beismerő vallomását és beteges állapotát, Diószegi Pál II. r. vádlott vonatkozásában büntetlen előéletét, ténybeli beismerő vallomását és beteges állapotát, Dr. Balázs Ambrus III. r. vádlott részéről nős, családos állapotát, büntetlen előéletét, ténybeli beismerő vallomását, beteges állapotát, Trausznitz Ferenc IV. r. vádlottal szemben nős, családos állapotát, büntetlen előéletét, őszinte, beismerő vallomását és idegbeteg állapotát, 92
