Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - Az orosházi járásra vonatkozó iratok
Október 25-26-án a Szovjet emlékmű szétrombolásával kezdték tevékenységüket, ehez csatlakozott Gyuláról autó számra megjelent diákok és huligán elletnek tömege és Békéscsabáról szinészek és néhány katona tisztek. Október 27-én a szobor ledöntését erőszakos úton végrehajtották. [...] [...] Habzó szájjal üvöltöztek, amikor sikerült ledönteni a síremléket, a józan emberek pedig könnyeztek és sírtak, de nem mertek hangosan megnyilvánulni. A Községi Pártbizottság vezetői megpróbáltak ellenakciót kifejteni olyan formában, hogy kevésbé exponált embereket küldtek a szoborhoz, akik felvetették ászt, hogy neborítsuk fel a szobrot, csak a csillagot vegyük le, azért mert ez síremlék és terítsék le nemzetiszínű zászlóval, az ellenforradalom ellemei hajthatatlanok voltak és szétrombolták a síremléket. 2. Október 27-én a síremlékmü lerombolása után az ellenforradalom aktív tagjai kiadták a jelszót: megszűnt a Párt, megszűnt a Tanács, választani kell! forradalmi bizottságot aki átvegye a hatalmat, aki nem velünk az ellenünk. Csabáról kijött ellenforradalmi elemek ászt hirdették, hogy a katonaság velünk van, megvédjük a Szovjet-Unió ellen az országot és kiadták a parancsot a vasutak felszedésére. Ennek hatására a helyi katonai hadkiegészítő és rendőrség taktikai szempontból a népmellé állás jelszavával átáltak. Tanító Árpád volt hortista alezredes átvette a Község mindenható irányítását, a csatlósain keresztül elhitették a községgel, hogy ő az egyedüli, aki a vezetést kézben tudja tartani. Ezzel megindult a féktelen népszerűsítése Tanító Árpádnak. A régi Párt és Tanács vezetők lejáratásán is fáradoztak, a tömegek férrevezetésére a rendfenntartását hangsújozta Tanító Árpád pld. egy pofon sem csattanhat el, senkit bántani nem szabad, majd a bíróság dönt a bűnösök felett, ezzel egy időben mostmár átált rendőrségnek kiadta az utasítást a Kommunisták (szerinte a partizánok és vadászok) lefegyverzését, melyet végre is hajtottak. Október 27-én éjjel 11. órakor elhatározták, hogy okt. 28-án templom után nagy felvonulást rendeznek, másnap a felvonuláson közel 1500-2000 ember vett részt. Petőfire és Kossuthra való hivatkozással felvonultak a Szovjet emlékmű roncsai körül, onnanmenve megkoszoruszták Kossuth szobrot, majd a Községi Tanácsháza elé gyülekeztek, az úgynevezett forradalmi bizottság megválasztására. Mivel a különböző fasiszta csoportok, hortista tisztek, csendőrök, nyilasok, kaszás keresztesek, kulákok és egyéb Tsz. ellenes elemek nem bírtak megegyezni abban, hogy egy-egy csoportot kik képviseljenek, így a választást estére tolták el. A Községi Pártbizottság vezetői és a Tanács vezetői bár okt. 25-26-án tervezte egy forradalmi bizottság megalakítását, de sajnos a vezetők zöme már ingadozott és nem mert bele menni a létrehozásába, akkor a Pártbizottság a Járási Pártbizottsággal egyetemben úgy határozott, hogy aki csak teheti vegyen részt a felvonulásban és lehetőleg az ellenforradalmi bizottság választásánál próbáljunk bedelegálni demokratikus érzelmű embereket, ha Párttagot nem lehetséges, ezért küldtük Ardai Miklóst, Simon Ferencet és többeket, akiket menet közben sikerült bedelegálni. A felvonuláson és a választáson több elvtárs végig nem vehetett részt, mert testi fenyítésnek volt kitéve, ilyen volt Szabó Lajos Párt titkár, Sarkadi 208
