Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
téjén, a vádlott Urbán István rendőr századost és egy Varga Béla nevű, volt régi rendőrt küldött ki, hogy nyugtassák meg az őrizeteseket, ezek ki is mentek, és beszéltek az őrizetesekkel. Ugyancsak beszélt velük Kristóf Bertalan, a tüzérezred parancsnoka is, aki nyugtatta az őrizeteseket. November 4-én de. a rendőrkapitányságon vádlott bement az őrizetesek szobáiba és ezek kérésére megígérte, hogy rövidesen Nagy Lajossal fog visszatérni. Alig fél óra eltelte után Nagy Lajos, vádlott, Urbán István, Varga Béla, Simon Árpád megjelentek az őrizetesek között, azoknak Nagy Lajos hosszasabban beszélt, de kérésükre sem volt hajlandó elrendelni az elengedésüket, olyasmit emlegetett, hogy az akkori, igen zűrzavaros helyzetben jobb lesz nekik bent, mert nem lehet tudni, hogy kint mi fog velük történni. [A] Nagy Lajos által elmondottakat a vádlott is megerősítette. Ez alkalommal egyébként Nagy Lajos olyan idegállapotba került, hogy még sírt is. November 5-én hajnalban szovjet csapatok jelentek meg Orosházán is, és egy szovjet őrnagy a rendőrkapitányság épületéből - ahol akkor egyébként már csak a vádlott és Urbán István rendőr százados tartózkodtak - az őrizeteseket elengedte, akik egyébként már előző nap is tisztában voltak az eseményekkel, hisz rádiót hallgattak. Az őrizetbe vett személyek már az őrizetbe vétel alakiságaitól kezdve úgy érezték, hogy tulajdonképpen a személyes szabadságuktól fosztották meg őket, és legfeljebb csak az első napi állapot hasonlított olyasmire, ami az ő érdekükben történt volna, de nemcsak a második naptól, hanem általában már az őrizetbe vétel pillanatától letartóztatottnak érezték magukat. Az orosházi lakosság nagyobb és józanabb részének is az volt a véleménye, hogy a vezető kommunistákat lefogták és ezt helytelenítették. Jellemző, hogy az őrizetbe vételekkel egy időben a kommunistákhoz beszerelt távbeszélő készülékek is felmondták a szolgálatot, és november 4-e után maguktól, azaz javítás nélkül újból működni kezdtek. November 4-én Urbán István felvetette vádlott előtt, hogy az őrizeteseket el kellene engedni, vádlott magához hívatta erre Varga Béla régi rendőrt, és azt mondta, hogy hajlandó elengedni az őrizeteseket, ha Urbán és Varga vállalják az őrizetesek személyéért a felelősséget, ezek azonban arra nem vállalkoztak, és így változatlan maradt a helyzet.2 Kristóf és Szarka volt honvéd őrnagyokat nem jogerősen elítélték 8, illetve 6 évi börtönre, és elítélték, ugyancsak nem jogerősen az ügyben szerepelt többi személyeket is, kivéve Gorcsa Gyulát és Kiss Dezsőt, akik disszidáltak. Urbán István ellen nem indult eljárás. A megyei bíróság ezt a tényállást részben vádlott előadása, részben Varga Géza, Simon Árpád, Berta István, Bálint Lajos, Varga Antal, Gyulai András, Mikó István, Bella József, Ungi Imre, Sinkó Sándor, Farkas László, Szula Mihály, Zsoldi Sándor, Bánki Horváth Ferenc, id. Szemenyei Pál, Ács Pál, Horváth Mihály, Berhencz Pál, Gémes Balázs, Urbán István, Kardos Ernő, Vecseri Sándor tanúk vallomásai, a másolatba vett, „forradalmi tanács” elnöke által aláírt felhívás, a BM Békés Megyei Főkapitányság orosházi városi és járási kapitányság 2524/1957. számú jelentése alapján állapította meg. [...] [...] A bűnösségi körülmények vizsgálatánál a bíróság súlyosítót nem észlelt, enyhítő körülményként vette figyelembe vádlott büntetlen előéletét, csa164
