Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
ládos állapotát, hogy maga is a „forradalmi tanács” utasítását hajtotta végre, hogy egész sor kommunistánál hallgatott az Urbán tanácsára és mellőzte az őrizetbe vételt, hogy valóban igyekezett a városban a rendet és a nyugalmat fenntartani. [...] [...] Légrádi Istvánné Kádár Géza Bajnóczi János ülnök mb. elnökhelyettes, a tanács elnöke ülnök Tisztázat, eredeti, s. k. aláírásokkal. - BéML - B. 215/21957. Dr. Györgyi ügyében az első ítélet még 1957. május 23-án született meg; akkor 3 év 6 hónapra ítélték izgatásért (?). - Uo. A Legfelsőbb Bíróság 1957. szeptember 2-án szabadlábra helyezte Györgyit, mivel ügyét az előkészítő eljárás nyomán nem látta elbírálhatónak, s így új eljárást rendelt el, főként azt írva elő vizsgálandónak, hogy az őrizetbe vett kommunisták védőőrizetben vagy letartóztatásban voltak-e. (Uo.) A fenti új ítéletben a bíróság — a megtorlás jegyében, erősen vitatható elemzés mellett - a letartóztatást látta megvalósultnak. A Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 1-jén az első ítéletben szereplő bűncselekményt megtoldotta 22 rendbeli személyes szabadság megsértésével is, a kiszabott büntetést viszont helybenhagyta, bár megjegyezte, hogy a cselekmény súlyosabb ítéletet érdemelt volna, ám ügyészi fellebbezés híján ezt nem léphette meg. - Uo. (A bírák dr. Buday Ferenc tanácsvezető, dr. Tárnics Jenöné voltak.) A Kristóf-féle perben, ítéletben olvasható: az őrizetbe vettekkel aláírattak egy előre elkészített tanúsítványt, miszerint saját kérésükre helyeztették magukat védőőrizetbe és mentek be a laktanyába (l. 553/1. sz. dokumentum). Dr. Györgyi 1966-ban kérte rehabilitálását, azaz a joghátrányok alóli mentesítését. Jelezte, hogy kiszabadulása után nehéz fizikai munkát végzett, kitanulta a hegesztő szakmát. 1964-ben azonban agyvérzés érte, fizikai munkára képtelenné vált. Szeretett volna értelmiségi munkát végezni, s egyben jelezte, hogy rehabilitálás esetén a volt 14 évnyi közszolgálati idejét beszámítanák szolgálati idejébe, továbbá 18 éves fia főiskolára kerülhetne. A Budapest IV. kerületi rendőrkapitányság 1966. március 29-én nem javasolta a kérelem teljesítését. Jelezte, hogy Györgyi folyamatos ellenőrzés alatt áll. A református egyház lelkészeivel van jó kapcsolatban (református egyházi szolgálati lakásban lakott, Györgyi felesége ugyanis egy ideig harangozóként szolgált); Györgyit leszázalékolták, mivel az agyvérzés után részlegesen lebénult. A rendőrség szerint rehabilitálása nem volt időszerű, hiszen az agyvérzést is a feszültség („a rendszer elleni indulat”) idézte elő (!?); a környezete szerint elmebeteg lett. Közömbös ember ez (így a rendőrség), nem mutat semmi megbánást... így aztán dr. Vermes Miklós megyei bírósági elnökhelyettes sem javasolta a rehabilitációt. (Uo. 1966. április 7.) Dr. Györgyi tragikus sorsa megrázza a kései olvasót is: jogvégzett rendőr főhadnagyként, örökség révén megnövekedett földje miatt kuláknak nyilvánították és elküldték... Csak segédmunkás lehetett. 1956. október végén-november elején, pár napig segített az orosházi rend és béke megőrzésében, óvta néhány kommunista életét védőőrizettel. Börtön, azt követően rendőrségi megfigyelés, ismét segédmunka következett. Felesége, gyerekei is bűnhődtek. Agyvérzés lett a vége. A szerencsétlen Györgyi nem menekülhetett a büntetett előélettől és annak súlyos következményeitől. 165
