Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
elnök, Moravszki nevű ÁVH-s hadnagy, a tótkomlósi községi tanács vb-elnök- nője és egy Piroska keresztnevű ÁVH-s dolgozó. Simon Árpád az őrizetbe vételeket fegyveresen és erélyesen, ha nem is gorombán eszközölte, aki vitába szállt vele és azt mondotta, hogy nincs szüksége őrizetre és nem megy, annak azt válaszolta, hogy menni kell. Olyan eset is előfordult az őrizetbe vétel közben, hogy az illető a munkahelyéről a közelben lévő lakására akart előbb elmenni, de Simon Árpád ezt sem engedte meg, hanem a tehergépkocsival vitte oda. Viszont Szálkái Ferencnek megengedte, hogy egyedül menjen ki a tüzérlaktanyába, amikor látta, hogy ennek a felesége az őrizetbe vétel hatásától [így] rosszul lett. A tehergépkocsi az őrizeteseket a laktanyába szállította és ottan a tiszti klub helyiségében helyezték el őket. Ott ágyakat kaptak, a tiszti étkezdén térítés ellenében étkeztek és látogatókat fogadhattak, csomagokat kaphattak, rádiót hallgathattak, és több tiszt hosszabb-rövidebb ideig náluk tartózkodott. Ez azonban csak az első napon volt így. Másnap átszállították őket a gyengélkedő szobába, ahonnan nem volt kilátás az országúira, géppisztolyos őr állt a gyengélkedő előtt, étkezéshez és szükségleteik elvégzésére géppisztolyos katonai őrök kísérték őket, és elmaradt a tisztek látogatása is, akik közül egyeseknek sikerült megüzenni, hogy velük szemben erős rosszallást fejeztek ki, mert az őrizetesekkel barátkoztak. A látogatásokat meghatározott időpontban [így] és rövid időtartamra korlátozták, a csomagokat átkutatták. November 3-án, az esti órákban, 19-20 óra között a gyengélkedő szobából az ágyakat kihordták, azután anélkül, hogy közölték volna velük, hogy hova viszik őket, az őrizeteseket géppisztolyos katonák sorfala között a mintegy 30 méternyire álló, leponyvázott tehergépkocsihoz vitték ki őket [így], felszállították a tehergépkocsira, velük együtt ment 5-6 géppisztolyos katona és átszállították az összeseket [így] a rendőrkapitányság épületébe. A tehergépkocsitól a kapitányság épületéig vivő, pár méteres utat polgári ruhás egyének feléjük szegzett szuronyos fegyvereik között kellett megtenni. Ebben a kordonban voltak olyan, fiatal gimnazisták is, akiknek a kezében a szurony és a fegyver sehogy sem álltak, és tartani lehetett attól, hogy hozzá nem értés folytán, akaratlanul is, elsül a fegyverük. Az őrizeteseket a rendőrkapitányságon két üres, egymással összefüggő teremben helyezték el, ezeknek volt egy közös előszobája, amelyen csak kívülről nyitható rácsos ajtó volt, és ez előtt, a folyosón fegyveres rendőr és polgári ruhás őr teljesített szolgálatot. Az őrizetesekkel az ágyakat és szalmazsákokat, az előbb említett kordon között felhordatták az emeleten lévő említett két terembe, azután a vasrácsos ajtót rájuk csukták. November 4-én az őrizetesek látogatókat nem fogadhattak, a számukra benyújtott csomagokat átkutatták. Az őrizetesek személyi motozáson nem estek át, semmilyen tárgyukat el nem vették és bántalmazás sem érte őket. Az őrizetesek már akkor, amikor a laktanyában voltak, ismételten üzentek Nagy Lajos „forradalmi tanácselnök” után, hogy menjen ki közéjük és mondja meg nekik, hogy mi a célja az őrizetnek, de Nagy Lajos helyett, az első nap es163
