Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 25. (Gyula, 2008)

Nálunk, a célgazdaságban 1956. október 29-én választották meg a munkástanácsot. Előzőleg Tapasztó és Kovács Mátyás jöttek ki hozzánk. Ennek a munkástanácsnak vádlott nem volt tagja. Később jött ki egy határozat arról, hogy ki nem lehet tagja a munkástanácsnak és akkor kapta vádlott a megbízást. Minthogy a legtöbb szavazatot ő kapta, elnök is lett. Munkakörében vele a dolgozók 99%-ig meg voltak elégedve. Nem követett el semmi túlkapást. 500 dolgozó répát szedett nálunk, de tavaly december 6-ig nem történt semmi. Előző napon bérügyben Mezőhegyesre mentem be érdeklődni, és tavaly december 6. és 7. napján nem voltam otthon. Az akkor történtekről nekem csak Kovács kartárs számolt be. O említette, hogy a vasútállomásról kitelefonáltak, hogy néma tüntetésre kell bemenni. Kovács Andor főagronómus volt távollétemben a helyettesem, de sem ő, sem a vádlott nem volt jogosult arra, hogy a vontatókat kirendelje. Ahogyan nekem mondották, a vontatók engedély nélkül, spontán elindultak. Arról nem tudok, hogy vádlottnak ebben irányító szerepe lett volna. Vádlott a munkáját hibátlanul, teljes egészében elvégezte, és a dolgozók szerették. Többször beszélgettünk, de jobboldali beállítottságáról nem tudok. Azt nem tudom, hogy a telefonhívás híre hogyan terjedt el. A vádbeli időt követően nálunk tüntetés nem volt. [...] [...] Vádlott a munkástanács gyűlésén segítségét ajánlotta fel a pártnak. Politikáról a munkástanácsban nem volt szó. [...] [...] [Kovács Andor agronómus]: A tüntetésre a vasutasok hívtak fel bennünket. A tüntetés nemcsak a tömeghangulatnak volt az eredménye, hanem ez tömeghangulat volt. A legfőbb rugója szerintem az egésznek az volt, hogy ne kelljen dolgozni. Mikor másnap rossz idő volt, már nem is jelentkeztek a bemenetelre, és mindenki valami fontos elfoglaltságot hozott fel. Egymást heccelték bele a dolgozók a tüntetésbe. A tüntetést megelőzően nem volt semmiféle megmozdulás a célgazdaságnál. Vádlottra jobban hallgattak a dolgozók, és sokszor csak az ő közbelépése akadályozta meg a sztrájkot, pedig a diákok meg is fenyegettek bennünket, hogy kijönnek hozzánk és rendet csinálnak, ha nem sztrájkolunk. [...] [...] Szabó István 34 éves, nagykamarási születésű, eleki lakos, fogatos az állami gazdaságban, érdektelen: Vádlottat ismerem, bár én egy másik üzemegységben dolgozom, mint ő. Nem tudok rá semmi rosszat mondani. Vádlott mondotta 1956. december 6án, hogy ki kell menni tüntetni. Kitelefonált a kincingi üzemegységbe, hogy a takarmányozásnál és lovaknál maradjanak emberek, de a többiek jöjjenek be. így a kisvonattal bejöttünk. Nem tudom, hogy a kisvonatot ki küldötte ki értünk, de akkor az csak értünk jött ki. Az állomásra a községből már gyalog mentünk. Vigh István beszédének a végére érkeztünk az állomás épülete elé. Félkörben állottunk fel. Időközben az iskolás gyermekek is zajongtak, s ezért nem is hallottam szó szerint a beszédet. Szabadság, függetlenség, oroszok menjenek haza és más ilyesmikről volt szó. Felvetették, hogy a célgazdaság részéről is beszéljen valaki. így kiáltották