Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 25. (Gyula, 2008)

gondolat, ténylegesen voltak hibák, amelyen javítani kell, de hogy fegyverrel harcolnak a munkások a népi hatalom ellen, ezt elhinni nagyon nehéz volt. Néhány nap múlva egyre vadabb és képtelenebb hírek érkeztek, a bizonytalanság egyre jobban nőtt a becsületes dolgozók körében, nem tudták, hogy mit tegyenek. A községünk összetételét tekintve nem a legszerencsésebb, osztályidegenek és velük együtt érzők bőven akadnak nálunk, az ő szavuk megnőtt, bátrabbak lettek, így állította meg Laurinyecz Mátyás megyei tanácstag (T 222. sz. alatti lakos) a vb elnökét, Szabó Gábor elvtársat, és felhívta figyelmét, hogy jó lenne már nálunk is megmozdulni, gyűlést összehívni. 1957. okt. 28-ra tervezték a gyűlést a község vezetői, de az akkori párttitkár, Károlyi János tanító javasolta, hogy 29-én, hétfőn legyen a gyűlés, mert akkor többen lesznek, és ő már úgy beszélte meg az emberekkel. 29-én reggel aztán jöttek az emberek, jellemző, hogy elsőnek Laurinyecz Mátyás (222.) és Szabó István (229. sz.) lakosok érkeztek, akik dolgozó parasztok, de magatartásuk nem a legmegfelelőbb volt, a tsz-mozgalom ellen voltak mindig. Azután elkezdődött a gyűlés! A kmb. [körzeti megbízott] bajtárs szólt az összejöttekhez, elmondotta, hogy hiba volt, azon igyekszünk javítani, és intett mindenkit, legyen nyugodtan, kerüljük a rendbontást, dolgozni kell, álljunk a kormány mellé. (A gyűlés hangulatát általában mindig lehet irányítani, ez a rövid kis beszéd nyugtatta az embereket.) Utána Károlyi János tanító állt a tömeg elé és nagy hangon kijelentette: „Emberek, önök a kormány, a tagosítás érvénytelen, lehet osztani a földet". Több sem kellett a kulákoknak és azoknak, akik tsz-ellenesek voltak, ha a párttitkár is így beszél, gondolták, akkor nekünk is lehet, és ez látszott is, a hangulat gyorsan változott, hangosabb lett a követelés: álljanak elő a vezetők, számoljanak el a munkájukkal, és jó néhány vezetőt és tanácsi dolgozót felállítottak a székre, hogy mondja el „bűneit". így került a tömeg elé Szabó Gábor akkori vb-elnök, aki hibái ellenére is sokat tett a községért és nem volt durva az emberekhez, kéréseiket, panaszaikat mindig meghallgatta. Nem sokkal később Tóth Mihály elvtársat, a Dózsa Tsz akkori elnökét követelte a „nép", élén azokkal, akik soha nem szerettek dolgozni és a kulákok. Tóth elvtárs megállotta a helyét, nem gyakorolt népszerű önkritikát, pedig még a zsebkés is előkerült Petrovszki János T 148. sz. alatti lakos zsebéből és csak jobb érzésű embereknek köszönhető, hogy nem került verekedésre a sor. Tóth elvtárs „bűne", hogy nem járt templomba, és mindenkor harcolt és dolgozott a tsz-ért. Egyre bátrabbak lettek és hangosabbak, nem elégedtek meg az egyszerű önkritikával. Bencze Pál (T 249.), Priskin György (T 536.) és társaik, mint Kovács R. Jánosné (225.) kulákasszony már azt is követelték, hogy „Dicsértessék"-et köszönjenek ott a széken a dolgozók. Vajon ezek, akik azelőtt annyit emlegették a lelkiismeret szabadság megsértését, most nem gondoltak arra, hogy mindenkinek joga van úgy köszönni, ahogy akar, hisz Elek László, Petrovszki Mihályné és többen nem is katolikus vallású dolgozók. Saláth György (T 539.) is hallatta szavát, Petrovszki Mihálynéra kiabált