Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)
A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)
kivégezték. A bűncselekmény ügyében 1956 júliusában hoztak ítéletet. Kötetünkben a cselekmény lefolyását rekonstruáló ítélet szövegét közöljük. Az új korszak a cigányság számára felemásan kezdődött. A végletek egyik pólusán a Dobozi Nemzeti Bizottság javaslata áll: a Kommunista Párt kezdeményezte, hogy a nyilasokkal együtt gettóba gyűjtött cigányokat mezőgazdasági munkára rendeljék ki. A másik pólust a mezőberényi önkormányzat cigánytelepek felszámolását szorgalmazó 1946-os határozata jelentette. A lényeget tekintve hosszú ideig nem történt semmi változás. 1957-ben egy, Munkaügyi Minisztérium által elindított országos felmérés jelezte, hogy valami mozdul, s a politika látóterébe a cigányság is bekerül. A megyei tanácsok által irányított, településenként végrehajtott felmérés megrendelői a cigányság lélekszámáról, lakosságon belüli arányáról, társadalmi, gazdasági, kulturális és egészségügyi helyzetéről, a foglakoztatási viszonyokról akartak minél pontosabb képet kapni. Szerencsére a Békés megyei adatfelmérés anyaga megmaradt, s noha a jelentések eltérő színvonalúak, mégis különleges forrásértékű dokumentumai a Békés megyei cigányság történetének. A községi jelentések igen szomorú képet mutatnak: a települések cigány lakóinak zöme a faluszéli telepeken álló putrikban lakott. Az összefoglaló jelentés szerint: „A cigányság közül 4-5% lehet azoknak a száma, akik olyan lakásban laknak, hogy elfogadható, de csak részben. A cigányság 94%-a a falun kívül cigány településeken, cigány nyelven úgynevezett putrikban (kunyhóban) laknak. Egy ilyen putriban 8-10 cigány is lakik..." 27 Az összefoglaló szerzője az idősebbek között 75%-ra, a fiatalabbak között 25%-ra tette az analfabéták arányát. A községi jelentések többsége is kiemelte, hogy az iskolát megkezdő gyerekek között milyen nagy a lemorzsolódás. Sokat mondó adat az is, hogy az egész megyében mindössze 36 értelmiségi, illetve szakmunkás kategóriába sorolható személyt találtak. A felmérés más adatsorai sem voltak biztatóbbak: a hagyományos mesterségek művelői, a zenészeket leszámítva, jószerivel eltűntek. Leginkább az állami gazdaságokban találták meg a helyüket a munkaképes korú férfiak. Az 1957-es felmérés a Magyar Szocialista Munkáspárt cigánypolitikáját megalapozó első lépés volt. Ennek nyomán születet meg az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1961. június 20-i határozata, amely a magyarországi cigányság határozott integrálását célozta meg. 28 Az elkövetkező évek cigánypolitikáját alapvetően meghatározta az, hogy az 196l-es döntés elvi alapja az volt, a cigányság „bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot". A cigánysággal kapcsolatos politika megformálói a lakásviszonyok gyökeres javításával, az iskoláztatással, az érintettek mind teljesebb munkába állításával a cigányság társadalmi asszimilációját tűzték ki célul. Párhuzamosan megkezdődött a többségi társadalom cigányság beilleszkedését gátló nézetei elleni küzdelem. Az 1961-ben kialakított cigánypolitika elveit a hetvenes évektől sokan vitatták. A kritikák esszenciáját az 1945 utáni hazai cigánypolitikát vizsgáló 27 BéML XXIII. 17. ABékés Megyei Tanács V B. Munkaügyi Oszt. ir. 197/1957. L. 45/e sz. dokumentum. 28 A Magyarországi cigánykérdés dokumentumokban i. m. 240-242. p.
