Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)

vő telepek is. Az itt uralkodó viszonyokba betekintést engednek az első világháború után keletkezett vésztői, mezőberényi dokumentumok. A két háború között is érvényesült az előbb jelzett kettősség. A kötetünkbe gyűjtött dokumentumok egy része azt mutatja, hogy a zenészek országos érdekvédelmi szerv kereteiben megteremtették a maguk érdekérvényesítő egyesületeit. A korabeli újságokból, narratív forrásokból tudjuk, hogy megbecsült tagjai voltak a kisvárosi társadalomnak. A telepek világát a már említett dokumentumok idézik, de a kötetünkben olvasható 1957-es megyei felmérés is mutatja, hogy milyen nyomorúságos viszonyok uralkodtak a városszéli cigányrészeken. Forrásaink alátámasztják Kemény István megállapítását: a két világháború között a cigányság hagyományos kézműipari termékei a nagyipari áruk miatt korábbinál is jobban kiszorultak a piacról. Sokak számára a mezőgazdasági alkalmi munka lett a megélhetés egyetlen forrása. Az 194l-es népszámlálás szerint a történeti Békés megye cigány lakosságának száma 3864 fő volt, ez a szám a lakosság 1,14%-át jelentette. A gyarapodás az 1893-as összeíráshoz képest 54%-os. Békéscsabának 250, Gyulának 200 cigány lakosa volt. A megye járásai közül legtöbben, 837-en (1,68%) a Szarvasi járásban éltek. A háború után Békés megyéhez kerülő Battonyai, Eleki, Mezőkovácsházi járásban a népszámlálás során 866 cigány lakost regisztráltak. Arányt tekintve az Eleki járás Békés megye mögött maradt, míg a két egykori Csanád megyei járás hasonlított Békés megyére.

24 Ez a népesség teljes egészében a letelepedettek közé tartozott. Az ugyanezen időben a kóborcigányok felkutatására tartott cigányrazziák rendre eredménytelenül végződtek. 1942-ben a vármegye alispánja a következő jelentést tette: „A május 19-i kóborcigány-razzia teljesen eredménytelen maradt, ugyanilyen eredménnyel jártak a múlt 1941. és 1940. években, évenként két ízben is megtartott razziák... Békés vármegyében már évekre visszamenőleg sohasem volt a cigányrazziáknak gyakorlati értelme... kóborcigányok a vármegyében nincsenek."

25 Az 1940-es években keletkezett dokumentumok tükrözik azt a folyamatot, amely fokozatosan vezetett a cigányság jogfosztásához. A kötetünkben közölt, 1944. szeptemberében kelt, katonai munkásszázadok felállítására vonatkozó rendelet az utolsók egyike volt ezek sorában. A front közeledtével a végrehajtására már nem került sor. A megyében zajló harci cselekmények idején viszont történt olyan megdöbbentő vérengzés, amely aligha magyarázható a korábbi évek jogfosztó intézkedési nélkül. Békés megye helytörténeti irodalmában nem ismeretlen az 1944 október 20-án történt dobozi tömeges kivégzés.

26 Az első páncélos hadosztály felderítő és kémelhárító részlegénél szolgáló katonák csendőrökkel kiegészülve az általuk elfogott csoportból különválasztották a cigányokat, és a községi temetőben a többiektől elkülönített húsz elfogottat 24 Kertesi-Kézdi i. m. 286-287. p. 25 Karsai László: A cigánykérdés Magyarországon 1919-1945. Bp., 1992. 65. 26 Balogh Imre: Adalékok Doboz község felszabadulásának történetéhez. Békési Elet, 1970. 1. sz. 119-125. p.