Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

mondta, hogy Gyulán szedik össze a fiatalokat és viszik őket deportálni Oroszországba. Útközben gépkocsikkal is találkoztak, melyekkel kapcsolatosan I. terhelt olyan kijelentést tett, hogy ilyenen szoktak jönni a karhatalmisták és AVOSok [így], ezért indítványára a csoport egy mellékutcában folytatta útját. Ugyanezen idő tájban, Gyulaváriban is nyugtalanság kezdődött. Egyrészt, mert az ottani lakosok is hallották a karhatalmisták Gyulán leadott nagyszámú riasztólövéseit, másrészt érkeztek ki a városból a gyulavári dolgozók, akik a gyulai helyzettel kapcsolatosan zavaros képet adtak. Ezért Gyulaváriban, a rendőrség előtt, ekkorra már kb. 30 fős tömeg gyúlt össze. Ebből egyesek már be is mentek az őrsre, és az őrsparancsnoktól, Bálint r. törm.-tői akartak választ kapni a gyulai helyzettel kapcsolatosan. A tömeg ekkor még, bár kétségek között volt, de még nem követelődzött, és úgy is nézett ki a helyzet, hogy komolyabb rendbontásra nem is kerül sor. Az őrsön bent lévő emberek ekkor még az őrsparancsnokkal csak békésen beszélgettek, sőt megkérték, hogy ő telefonáljon Gyulára és tudja meg, mi a helyzet. Ezek után ért oda, mintegy este 18 óra tájban a gyulavári rendőrség elé I. vádlott Mány Erzsébet, II. vádlott Farkas Mihály, IX. vádlott Boros Ferenc, valamint Mány Erzsébet húga. Ez a csoport belevegyült az ott várakozó tömegbe és annak hangulatát nyomban megváltoztatta. Azt kezdték beszélni, hogy Gyulán összeszedik a fiatalokat a karhatalmisták, és viszik deportálni. Mány Erzsébet és társai, főként azonban ő, mondták azt is, hogy a karhatalmisták már a rendőrséget is pincébe csukták és a védtelen tömeg közé is lőttek. Erre a tömegben, az ő közbelépésük folytán az a hangulat kezdett kialakulni, hogy fegyvereket kell szerezni a rendőröktől, és azzal felszerelkezve kell átmenni a gyulaiaknak megsegítésére. Ekkor bement az őrsre II. terhelt Farkas Mihály és XI. terhelt Boros Ferenc is. Ahol ők már határozott hangot adtak annak, hogy az őrstől akarnak fegyvereket kapni. Az őrsön Bálint r. törm.-en kívül csupán 3 rendőr tartózkodott. A társalgás itt ekkor még nem volt teljesen izzó, úgyhogy a törm.-nek sikerült is az oda bement emberekkel szót értenie, mondván, hogy nincs több fegyverük, csak annyi, amennyi a rendőrök kezében van, ezért még akkor sem tudnának adni, ha akarnának. Nevezett kérte őket, hogy távozzanak el. A rendőrőrs beosztottainak egyébként határozottabb fellépésre nem is volt lehetőségük, mivel egyrészt kevesen voltak, másrészt pedig a ház előtt a tömeg már mintegy 50-60 főre felnövekedett, akiket ott kint Mány Erzsébet tartott szóval és izgatott.

2 Ennek ellenére az őrsön bent lévőkkel, köztük II. és IX. terheltekkel akik ott fegyvert kértek -, az őrsparancsnoknak sikerült oly értelmű egyességet [így], hogy azok az őrsöt elhagyják. (A többi ott bent lévő személynek a bűnügyben szerepe nincsen, mert azok többet nem tettek, hanem az őrsről békésen eltávoztak, anélkül, hogy fegyvert kértek volna.) Az őrsről kijövet II. és IX. terhelt nyomban közölték a várakozókkal, hogy nem sikerült elintézniük és egyben indítványozták, hogy menjenek a közeli határőrség őrsére, mert talán ott több fegyver lévén, eredménnyel fognak járni. A tömeg így is tett, annak nagy része el is indult a helyi határőrs felé. A