Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

határőrsön ebben az időben Kertész István főtörm. és Csizmadia Ferenc őrv. tartózkodott, valamint alkalmilag ott tartózkodott még az oda élelmiszert szállító Körhöcz Ferenc határőr fhdgy. is. A szóban lévő csoport a határőrs elé érve, ott is már kisebb tömeget talált, akik az őrs előtt Körhöcz fhdgy-vel [így] beszélgettek és kb. ugyanolyan szellemben, mint a rendőrség előtti csoport, tőle a helyzet iránt érdeklődtek. Ekkor érkezett oda Mány Erzsébet vezetésével a másik csoport, akik most már ennek a csoportnak hangulatát is megváltoztatták és azt is izzóvá tették. Ekkor már határozottan és kategorikusan fegyvert követeltek, melyben a fő hangadó Mány Erzsébet és a közben ugyancsak odaérkező IV terhelt, Szilágyi István voltak. Ekkor Körhöcz fhdgy. és az ott lévő Kertész törm. kezdték a tömeget agitálni és szándékától eltéríteni, sőt sikerült elérniük azt is, hogy néhány fős, már az őrsre is belépett csoport megnyugodva kiment azzal, hogy itt sem kaphatnak fegyvert. Ennek a csopormak a tagjai nem ismeretesek, azonban az kétségkívül megállapítható volt, hogy amint a néhány fő a határőrsről dolgavégezetlenül kijött és közölte a tömeggel, hogy Kertész törm. nem ad fegyvert, a tömeg hangulata újból felizzott. Ugyanis ekkor Mány Erzsébet, aki már ezt megelőzően is hangoztatta rémhíreit és a fegyver követelésére buzdította a embereket, most már erőteljesebben lépett akcióba. Fúriaként kezdte kiáltozni: „ki az a Kertész, az a Kertész? [így.] Hogy nem ad fegyvert? A fegyver nem az övé, hanem a népé! Be kell menni, adni kell a határőröknek egy néhány pofont, Kertészt pedig fel kell akasztani, fejen kell csapni stb.". Majd azt mondta, hogyha nem adnak fegyvert, „árulók és a nép ellenségei". Ugyanekkor ismételten a karhatalmat csőcseléknek nevezve azt hangoztatta, hogy fegyvert kell szerezni, meg kell segíteni a gyulaiakat, különben a karhatalom Gyulaváriba is kijön és itt is összeszedik a fiatalokat, akiket azután deportálnak. Ugyanekkor a tétovázó férfiakat gyávának nevezte, és kiabálva küldte őket, hogy hatoljanak be az őrsre. Hasonló szellemben nyilatkozott IV terhelt Szilágyi István helyi lakos, borbélymester, és így az ő buzdítása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tömeg, élén II. vádlott Farkas Mihállyal behatolt az őrsre, a határőröket egy mellékszobába szorították és megkezdték a fegyverraktárak feltörését. A fegyverek két helyen voltak tárolva. A készenléti raktárban és az őrszoba melletti raktárban. Az egyik raktárajtót nem lehet megállapítani, hogy ki törte fel, a másikat viszont XI. vádlott, Székely Mihály feszítette fel a magával hozott, régi mintájú csendőrségi szuronnyal, oly módon, hogy a raktárajtóról a lakatot lefeszítette. A szuronyt a helyszínen hagyta (bűnjelként le van foglalva). A fegyverek kiosztása, mivel közben áramszünet következett be, elég nagy zajjal történt, és zűrzavar közepette folyt le, úgyhogy azt tisztázni, hogy ki adogatta ki a fegyvereket a raktárból, nem is lehetett, sőt erősen feltehető, hogy ilyen személy nem is volt, hanem mindenki vitt, amit ért. Kétségkívül meg lehetett azonban állapítani, hogy terheltek az alábbi fegyverekkel szerelték fel magukat: I. Mány Erzsébet 1 db rakétapisztolyt vett ma-