Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Sólymos-majorban és Páskomban nincs villany. Annak ellenére erre a vidékre a posta jár, újság is jár. Védői megjegyzés: Okt. 23-án a posta nem kézbesít újságot. Tanú észrevétele: Ezt nem tudom, de én így kapom a sajtót. A községünkben igen sok rádió van, a községünk elég művelt, politikus [így] is, így a lakosság többsége a statáriumot tudta, hogy egyesek tudták-e vagy sem, arra nem tudok választ adni. [...] [...] Lengyel Imre: polgári egyén, tanú: AT-I. 01228. (1903-ban született, Gyulaváriban, anyja: Tóth Zsófia, földmíves foglalkozású, nős vagyok, 1 gyermekem van, érdektelen tanú). Tanú az igazmondásra történt figyelmeztetés után vallomását az alábbiakban adja elő: Gyulaváriban, a szóban lévő esetig, a rendkívüli időszak alatt, semmiféle atrocitás nem volt. Tanácselnök-helyettes vagyok, a múltban - 23-a előtt - tanácstag voltam. Dec. 17-én az esti órákban hazafelé menet hallottam, illetve láttam, hogy egy kisebb csoport van a rendőrség előtt, akik mondták, hogy Gyulán lövöldözés van. Én figyelmeztettem őket, hogy menjenek haza, a gyulai ügy nem a mi ügyünk. Utána elmentem haza, majd 9-10 óra tájban jöttem vissza, amikor értesültem, hogy a határőrséget lefegyverezték. Engem hívtak segítségül, hogy a hídhoz kiment fiatalokat térítsem észre. Én ekkor egy határőrrel ki is mentem a hídhoz, szépen beszéltem a fiúknak, hallgattak a jó szóra és a fegyverüket behozták. Másról nem tudok. A gyulavári közönség, ill. lakosság fel van kavarva, sajnálják a fiatalokat, hogy azokat valami gyulai nő és társai félrevezették. Véleményem szerint annak ellenére, hogy rémhírek vannak és az emberek kedélye fel van csigázva, mindez nem történik meg, ha kérdéses személyek nem jönnek Gyuláról és nem viszik bele a fiatalokat. Szilágyi és Zsótér - akik ugyan nem tartoznak a fiatalok csoportjához -, őket komoly embereknek ismertem, nem volt velük baj. Véleményem szerint őket úgy tudták befolyásolni, hogy volt bennük ital. A statárium köztudomású, ki lett plakátozva, a plakát Gyulaváriban is volt, nemcsak Gyulán, sőt Dénesmajorban is. A rádió is bemondta, bár az áramkorlátozások miatt azt kevesen hallották. Sólymoson és Páskomban nincs villany. A fegyverleadáskor először II. r. vádlott, Farkas volt az, aki a fegyvert átadta valamelyik fiatalnak, sőt meg is motoztatta magát, és azután elment Gyula felé. [...] [...] A tanács elnöke: beszólíttatja Mány Mária polgári egyén tanút. Mány Mária 14 éves, kórházi segédmunkás, anyja neve: Dobra Rozália, büntetlen előéletű, eljárás alatt nem voltam. VI. oszt. végeztem. Érdekelt tanú. A tanácselnök határozott figyelmeztetésére kijelenti, hogy rokoni kötelék ellenére akar vallomást tenni és tud is igazat vallani. Farkas Mihályt mintegy két év óta ismerem. Én ismertem meg egyik nyáron a strandon, a nővérem rajtam keresztül ismeri.