Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

1956. dec. 17-én testvéremmel, Mány Erzsébettel Gyulán sétáltunk, láttuk a tüntetést is. A tömegben mi is részt vettünk 30-40 fővel. Közben a karhatalmisták lövöldöztek. Társaságunkban volt Boros Ferenc, Farkas Mihály. Boros Ferencet 4-5 éve ismerem. Közben találkoztunk diákokkal, akik azt mondták, hogy a húsiparból és diákoktól [így] mentek fegyverekért. Tudtuk, hogy a fegyver nekik a karhatalommal szemben kell. Ekkor társaságunkból Boros Ferenc felvetette, hogy ki kellene menni Gyulaváriba nekünk is. Mondta nővéremnek, hogy Erzsi, nem félsz, gyere, téged nem fog a törvény, azért mert nő [így]. Erre négyen gyalog indultunk Váriba. Ott a rendőrség előtt 25 fős tömeg lehetett, nővérem velem maradt kint, Farkas és Boros bementek és fegyvert követeltek. Hogy bent volt-e szóváltás és hogyan beszélgettek, nem tudom. De kívülről hallottam, hogy bent nagy hangon beszélnek. A rendőrségtől eredménytelenül jöttek ki, ekkor a határőrség felé mentünk, a tömeg szétoszlott, egypáran követtek bennünket. Ezután mentünk a határőrségre. Nem tudom, ezt ki vetette fel, hogy a határőrségre menjünk. A városban hallottuk egypár asszonytól, hogy fiukat bevitték a rendőrségre és még bent vannak. Mi ezt úgy mondtuk Váriban, hogy szedik össze a fiatalságot és el akarják vinni. Leginkább nővérem mondta, de mások is. A határőrség előtt fegyvert követeltek, ott nővérem szónokolt. Mondta, hogy adjanak ki fegyvert, mert ha nem, akkor baj lesz. Azt is mondta nővérem és mások is, hogyha fegyverhez jutnak, ha nem adják maguktól oda, akkor kinyírják [így]. Nővérem mondta, hogyha a határőrök nem adják ki a fegyvert, akkor adjanak ki neki [így] egypár pofont, mire ezt a többiek is mondták. A tömegnek az volt az álláspontja, hogy fegyvert kell szerezni, és meg kell védeni Gyulavárit. Kezdeményezőnek Boros Ferencet, Farkas Mihályt és nővéremet kezdték [így]. \blt még egy váribeli ember is, aki szintén követelte a fegyvereket. [...] [...] Katonai ügyész becsatol pótlólag egy igazolást, miszerint Gyulán is kihirdették a statáriumot. [...] [...] Mivel a felek más okirati bizonyítékot ismertetni nem kívánnak, a tanács elnöke felkéri a fegyverszakértőt, nyilatkozzék a következő kérdésekre. 1. A tanács asztalán fekvő mintafegyverek tűzereje, az ezzel való esetleges támadás veszélyességi foka. 2. A tárgyalás anyaga alapján megállapított fegyvermennyiséggel felszerelt csoport harci tüzértéke vonatkozásában [így]. 1. A hídnál elhelyezkedett fegyvermennyiséggel egy szd., géppisztollyal felfegyverzett csoporttal szemben való ellenállásra lehetőséget nyújt. A szóban lévő fegyvermennyiséggel - különös figyelemmel, hogy a golyószórót katonaviselt személyek kezelték -, két-három gk.-t eredményesen megtámadhatott volna. 2. A tárgyalás anyaga alapján katonai szempontból elfogadhatóan helyezkedtek el. A rakétapisztoly lőfegyvernek minősül, 50-60 m-re életveszélyes, egy embert agyon lehet vele lőni égetés folytán. [...] [...] Külön ki kell emelni, hogy I. r. vádlottnál a nőgyógyászati vizsgálat