Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

léphettek porondra. - Nagyon sokari értetlenül állottak a röpködő, tetszetős jelszavak tömegébe [így] s azt hitték, hogy a hibák kijavításáról van szó. Tömegbefolyásuk azonban mindjárt megcsappant, amikor november első napjaiban nyíltabb kártyákkal kezdtek játszani, felrúgva az imperialisták által kidolgozott „kétlépcsős taktika" elveit. Gondoljunk csak Mindszenty beszédére. Hatása a dolgozó parasztságra, különösen a földhözjuttatottakra egyértelmű volt. Az ellenforradalmárok túl gyorsan akartak 12 éve elvett örökükbe lépni. A tempó városunkban lényegesen lassúbb volt, mint pl. Budapesten, Miskolcon s másutt, de itt is odajutottunk volna. A támadás fő iránya helyben is a párt és az államhatalom helyi szerve, a tanács ellen irányult. A tanácsot gyakorlatilag megszűntnek tekintették, s a régi közigazgatás feltámasztásán fáradoztak polgármesterrel az élen s mellette képviselő-testülettel. Az első felületes pillantásra is 10 éves visszalépést jelentett volna ez, és a dolgozók közügyekben való részvételének összezsugorítását. Lényegében azonban a régi rend restaurálása húzódott meg mögötte. Mert mi történt mindjárt az első lépés, a polgármesterválasztás után? - Megkezdték a kommunisták letartóztatását, készültek a különféle feketelisták, melyeken már nem kommunista, haladó gondolkodású emberek is szerepeltek; sőt egyesek már azokat a fákat szemelgették a népkertben, amelyek alkalmasak lesznek majd az akasztáshoz.

2 Nem kétséges, hogy a Gyulán megjelenő volt ungvári csendőr őrnagy, zsebében százas kötegekkel és pontos utasítással, Nátor József nemzetőrparancsnok és társai segítségével milyen államhatalom helyreállításán fáradozott. Nagy Imrében, az egykori földosztó miniszterben, igen sokan bíztak. Számosan tőle várták az előző időszak hibáinak gyorsabb kijavítását. A pergő napok azonban a gondolkodó emberek előtt bizonyították, hogy a revizionizmus mocsarába süllyedt Nagy Imre nemcsak hogy képtelen a párttagok és a népi demokráciát építeni akarók élére állva a hibák kijavítására, de az egész ország érdeke fölé helyezve kétessé vált népszerűségét, az árulás útjára lépett nyíltan. Évtizedek küzdelmes munkásmúltjával rendelkező harcosokat dobott az ellenforradalom éhes szájába tétovázás nélkül. Határozott intézkedések helyett egymás után adta fel 12 év kemény harcaiban kivívott népi demokratikus eredményeinket. Budapesten már a vérmezői tömegkivégzésre készültek a nyugatról hazaszivárgott fasiszták és itthoni cimboráik, amikor a Kádár Jánossal az élen megalakult Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány a szilárdan álló magyar munkásokra, dolgozókra támaszkodva - a Szovjetunió segítségét igénybe véve - keresztülhúzta vérgőzös számításukat. Nagy Imre pedig segítségért üvöltözött nyugatra, ahonnan a magyar nép történelme folyamán soha semmi jót nem kapott nemzeti élete biztosításához, fenntartásához. A város rendjének biztosítása és a demokratikus rend fokozatos megszilárdítása érdekében - a szovjet egységek közelségének hatására -megállapodás jött létre az ellenforradalmi bizottsággal. Az adott helyzetben az az út látszott leginkább járhatónak, zökkenőmentesnek a dolgozók érdekében. A haladó erők tömörítése és az ellenforradalmi bizottság bázisának csökkentése, illetve megszüntetése volt a fő feladat. Ezen belül első helyen állt a munka beindításának, az összkomfortos sztrájk, bérek