Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Enyedi G. Sándor vb-elnök beszámolója az 1957. év eredményeiről Enyedi G. Sándor, a vb elnöke a városi tanács 1957. évi munkájáról a következőkben számol be: [...] [...] Az ellenforradalom kirobbantásának okai elsősorban abban a helytelen politikai vonalvezetésben keresendők, mely az 1956 októberét megelőző időszakra jellemző volt. Az SZKP XX. kongresszusának helyes iránymutatásai nálunk nem váltak gyakorlattá. A hatalomhoz görcsösen ragaszkodó csoport igyekezett visszahúzni minden szándékot, amely előrelépést jelentett volna az egészséges politikai, gazdasági élet mezején. Minden akciónak megvan a reakciója. Nagy Imre, Losonczy Géza és társaik vezetésével olyan politikai csoport formálódott, mely a párt belső ügyeit az utca ügyévé tette s a fent említett kongresszusi elveket a liberalizmus, a revizionizmus diadalaként propagálta. Amelyik szekeret kétfelé rángatnak, nem haladhat előre: csak mélyebben süllyed a kátyúba. Ezt a politikai helyzetet, az így kialakult politikai légkört a legkedvezőbbnek találták az országban bent levő, szép számú, restaurációs törekvéseket, célokat melengető volt tőkés, földbirtokos, bukott exiztencia és csatlósaik [így]. Akcióba léptek. Előbb a meglévő, legtöbb esetben már javítás alatt álló hibák nagymértékű felnagyításával - s aki a tömeglélektant kicsit is ismeri, tudja, hogy ez nemcsak könnyű, de „népszerű" feladat is, és hólabdaszerű hatása van: mire a völgybe ér, lavinává dagad -, később a tömegek utcára vonultatásával formáltak lehetőséget további lépéseikhez. A jóhiszemű tömeg fedezete mögött nem volt nehéz a fegyveres felkelés kirobbantása s a tömeg egy részének belesodrása. Nyilvánvaló, hogy a belső reakciós erők eme törekvéséhez a legmesszebbmenő támogatást nyújtotta az imperializmus, mely megölő ellensége mindannak, ami nem a tőkét szolgálja. Sorompóba állította hazugsággyárait, de anyagi erejét sem kímélte népi demokratikus rendünk megdöntése érdekében. Ideológiai előkészítő munkájuk során kidolgozták az ellenforradalom számára az úgynevezett „kétlépcsős" menetrendet, hogy a dolgozók félrevezetését eredmény kövesse. Résztörekvésként pedig az ország kettészakításán munkálkodtak, hogy a koreai helyzethez hasonló körülményeket teremthessenek. Emlékezzünk a győri „kormány" ténykedésére!

1 Az országos események Gyulát sem kerülték el. 1956. október 25-ének [helyesen: 26-ának] késő délutánján az ifjúság megfertőzött csoportjai itt is vállalták a faltörő kos szerepét. Látván, hogy velük szemben - a központi vezetés tétovázásából eredően - ellenállás sehol sem mutatkozott, hozzájuk csapódtak azok az elemek, melyek az események jobbratolását Budapesten is irányították, noha a későbbi napok folyamán sem tűntek fel teljes mellszélességgel a felszínre dobott vezetők első soraiban. Demagógiájukat országosan a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szocialista haladás leplébe burkolták. Tudták, hogy a dolgozó magyar népben mélyen él a szocializmus igenlése: nyílt szándékkal nem