Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

hogy egyetértek vele, és elismerem a benne foglaltakat. Ügyész úr, én nem olvasom el, fölösleges, gumibotok hatására a Molnár őrnagy úr saját elgondolása alapján készült ez. Félig olyan gúnyosan csodálkozva: hát bántották magukat? Ügy tett, mintha nem tudná, holott lehet, hogy ő sugallotta, mert ő volt a rendőrség felettese. Na mindegy, mondta Sajti ügyész. És ezzel lekísértek újra a cellámba. Még egyszer és mindőnket felvittek irattanulmányozás céljából egy órára. Hát ennyi anyagot hét embernek egy hét kellett volna, hogy lássa, mi van a boszorkánypörben. [...] [...] Ilyen körülmények között érkeztünk el az első tárgyalásokig, 1957. november [11]-én reggel a borbély megjelent, nagyon szépen megborotvált, hisz ő is ismerős, volt, a rabgúnyát letétbe tettük, megkaptuk civil ruháinkat, és gálába vágtuk magunkat. Gyönyörű szép amerikai bilincset kaptunk, ez volt életem első anyagi támogatása nyugatról, kezdetnek elég szép. Díszvezetéssel és kísérettel ballagtunk bíráink elé, a törvényszék tele emberekkel, a gyulai törvényszék nagy tanácsterme zsúfolásig érdeklődőkkel, kétszer annyi a folyosókon, akik nem fértek be. Míg fölértünk, a közönség bólintgatássai, biztatással ne féljetek - és szeretettel volt irántunk. A környezethez, és a helyzethez [képest] mindent megtettek, hogy együttérzésüket tudtunkra adják. Hisz mi úgyis tudtuk, hogy az egész város bizalmát élvezzük, csak a hivatalos hatalomét nem - és az, aki a nép bizalmát igazán élvezi, az a hatalmon levőknek az ellensége. [...] [...] A szokásos adategyeztetés után ismertették a vádat. A BHÖ 1/2 pont 2. bekezdés „vádolom a népi demokratikus államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettével". I. Nádházi, II. M. Szabó, IV Radóczi, és a többi utánam, VEI. rendűig, az enyém így volt megfogalmazva. IV r. Radóczi András terhelt a forradalmi bizottság megbízásából a fegyveres erők feletti felügyeletet látta el. Részt vett a rendőrtisztek és a tanácsi dolgozók elbocsátásában. 1956. október 27-én a gyulai városi pártbizottságban egy 4-5 főből, nemzetőrökből, rendőrökből álló egységgel törvényes határozat nélkül házkutatást tartott. 1956. [december] elején többedmagával megjelent a gyulai kiegészítő parancsnokságon, és akadályozta a karhatalom megalakítását, tevékenységével akadályozta az MSZMP szervezését. 1956. november hó elején birtokába jutott fegyvert csak december 15-én, a statárium kihirdetése után adta le a kieg. parancsnokságon. Ez összegezve a vád. Még kéri az ügyész a vádirat utolsó tételében, hogy Nádházi, Radóczi, Lőrincz ügyében mellékbüntetésként Gyula város területéről való kiutasítást is állapítsák meg. Továbbiakban az idézendők névsora van, 150 tanú, vádló és védő vegyesen. Ezek után Nádházi mint első, visszamaradt a kínpadon, és egyenként hallgattak ki, nem nagy sikerrel. Majd a tanúk, úgyis az a döntő, meg a tárgyi bizonyítékok. így szépen a kínpadon egymás mellett vártuk az eseményeket. A tanúk vallomásaiból írok le itt egypár jelenetet, \bltak, akik maguk bőrét is reszkírozva mondták meg az igazat, ezek nem voltak pártemberek, és mentettek bennünket. Az egyik tsz-tag is meg volt idézve, és a bíró fölteszi a kérdést, ismeri-e a vádlottakat. Noszogatja a bíró, forduljon meg és mondja meg, melyiket ismeri. Szegény olyan együgyű,