Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

és rámutat a börtönőrre, hogy azt ismeri, nagy nevetés a közönség körében. A bíró mondja, hogy a többieket ismeri? Válasz: nem. De az ott, és Nádházira mutat, az kint volt a tsz-ben. A bíró közbevág: és azt mondta, hogy oszoljanak fel, ugye. Nem, nem azt mondta, mondja a tanú, hanem maradjanak egyben emberek, mert a jövő útja a szövetkezet, ezt mondta Nádházi vádlott. Na és erre maguk mit csináltak - kérdezi a bíró. Szétoszoltunk - mondja a tanú. Sóhajtott egyet a bíró, és elküldte a tanút, ez a vádlottaknak jó. A cementáru gyár párttitkára is megjelent, nagy szónoklatba kezd, és előadja, hogy ezektől mármint a vádlottaktól nem lehetett megmozdulni a városban, csak az maradhatott meg az üzemben, aki szimpatizált velük. Mikor kérdést tehettünk fel, csak a vallomását ismételtük meg, és megkérdeztük, hogy ő megmaradt-e az üzembe? Válasz: igen. Tehát akkor ön is szimpatizált velünk ugyebár. A közönség nevet, a bíró dühös, hogy egy párttitkárt ilyen nevetségessé teszünk, figyelmeztet bennünket, hogy így nem kérdezhetünk. [...] [...] 5 napi tárgyalás után, nagy propaganda kíséretében, teljes telt ház és folyosó mellett, hatodik nap kihirdették az ítéletet. Nekem 6 év börtön volt a kiszabat;

3 az újságok nagy cikket írtak róla.

4 Mi meg a föllebbezést beadtuk. A legfelső bíróság ezt az ítéletet megsemmisítette, mert a gyulai bíróság nem illetékes ennek az ügynek a tárgyalására, és megjegyezte, hogy az ítélet nincs megindokolva, iratellenes, egyszóval az egész rossz. Ezért a szegedi megyei bíróságot rendelte az ügy letárgyalására. Az első tárgyalás ítélethirdetésén a bátyám is megjelent, és szemmel tudtunk egymásnak köszönni. Ezen tárgyalás előtt egy órával a feleségem fölkeresett a börtönben, de már úgy éreztem, hogy teljesen idegen emberrel beszélek, téma nélkül. Szemrehányóan, mint aki örül a helyzetemnek, „te kerested magadnak, viseld a következményét", mi megleszünk nélküled is. [...] [...] Mivel a Legfelsőbb Bíróság új tárgyalást írt ki, ezzel egy csomó idő eltelt, míg az új tárgyalásra került a sor, úgyhogy addig is szépen a börtönben csücsültünk, de most már az egész társaságunk egy cellában. Tanultunk üveget vesszővel fonni be, így már az idő is jobban haladt. Karácsonyi ünnepséget rendeztünk, persze csak cellaszerűen, a börtönőr nő beszólt, hogy csendesebben, ő is a mi emberünk volt. Időbőségünkben malmot, sakkot, kártyát, birkózást, egymás bemaszatolását és mindenféle csínyt megcsináltunk. M. Szabó barátunk mindennap leolvasta a legfrissebb eseményeket, mely az egyik parasztház hátsó részén kivágott nagy betűkkel, mint a pesti fényújság úgy működött, csak ezt kezek rakták 200 méter távolból. És így minden kinti fontosabb eseményről tudtunk. Nagy izgalom töltött el bennünket, mikor megtudtuk az új tárgyalás kiírását, és ki lesz a tárgyalásvezető, és milyen lesz. Azt is kinyomoztuk gyorsan még, hogy milyen karakterű bírónő. „Szigorú, de igazságos" - latolgattuk, ha tényleg igaz, akkor nem sok baj lesz. Újra lázban égett az egész város, mert minden szerv benne volt az ügyben, ki vádlóként, ki védőként, és a drukkerek tömege 95:5 arányban a javunkra. Na de, mint a futballpályán, nem a drukkerek döntik el a mérkőzést, hanem a két csapat taktikai harca és a bíró sípszava.