Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

6-án, azóta állandóan jönnek. A másik alakulat Harkovból indult október 9-én, ez is azt hitte, hogy Szueznál van, és nem akarta elhinni, hogy neki itt kell harcolni, mert itt forradalom van. 4-én hajnal 4 órakor tankokkal megtámadták Békéscsabát és Orosházát. Itt katonai alakulatok voltak a laktanyákban. Most már a barátságot, semlegességet jelentő fehér zászlók letűntek a harckocsikról, és megmutatták a magyar népnek, hogy milyen jó viszonyt akarnak velünk. Még reggel 8-9 órakor is hallott Békéscsabáról az ágyúdörgés, és majd akkor eszméltem fel, hogy megtámadták Békéscsabát, de a rádióból is megtudtuk, milyen veszélyes helyzet alakult ki. [...] [...] December 17-én délután fél háromkor az egyik takarítónő jön, és mondja, hogy az utcán fegyveres katonák lezárták az utat. Kinézek, és tényleg, megbújva a nagy gesztenyefák törzséhez, géppisztolyos pufajkás egyének, a rendőrség előtt orosz páncélgépkocsi, egy teherautó, rajta golyószóró, a rendőrség épületének irányítva. Az egyik tiszt a kiegészítőtől hátul a kapun átjött, és tanácsot kért, mitévők legyenek, fel akarta venni a harcot. Ne csináljatok semmit, tankokkal nem harcolunk, és a várost nem fogjuk romboltami, értelmetlen marad a megalázkodási politika, újra légy a párt tagja és mentve az állásotok. A börtönparancsnok is majd lenyelt, hogy nem engedtem. Öt golyószórójuk van felállítva, csak az én parancsom várja. Parancsom: fegyvert a raktárba, és megfontolás, mert 100 tank is van, ha 2-3 kevés. Kerékpárra kaptam, mert már a munkaidő is lejárt, és kerülővel a törvényszék mellett kihajtottam a főútra. A Göndöcs-kert város felőli részén már kíváncsi asszonyok, emberek, gyerekek gyülekeztek. A rendőrség előtt felállított golyószóróból egy sorozatot ide irányított egy jó elvtárs; egy haslövés, egy váll-lövés, egy karlövés, távolság 400 méter. Nem tudom mi tette szükségessé, hogy lőjön. Igen, ettől irtózott a gyulai 95 kommunista,

2 csak az 5, akinek mindegy, csak ők lőhessenek és uralkodhassanak a párt szimbóluma alatt. Ezek az illetők, akik most Gyulán lövöldöznek, nem gyulai egy sem. A pár gyulai kommunista Gyomán, Orosházán és máshol a megyében tevékenykedett. Létszámuk kb. 100-150-en a megyéből, akik az orosz tankokban segédkeztek az oroszoknak, és lassan minden községben tankok jelenlétében újra visszaállították a régi vezetőséget. A nép által odaállított tanácstagokat összeszedték, és összeverték őket. \blt, akit agyonvertek. Míg a nép három nap alatt megszüntette a zsarnoki hatalmat az egész országban, most a 24 orosz páncélos hadtest csekély kis magyar áruló csoport segítségével november 4-től december 20-ig folytatott a falvak, városok ellen megfélemlítő, vagy megtorló intézkedést. Gyulán az est beálltával megkezdődött az igazi csatazaj. A tankok, melyek a városon kívül helyezkedtek el, a sötétség beálltával mind többen lettek a városban. Én egy hónappal azelőtt változtattam lakást, és így hiába kerestek ott. Viszont a futballisták megkerestek, és mondták, hogy keresnek, tűnjek el, már a régi lakásomon voltak. Bementem az üzemembe és onnan egész éjjel figyeltem, a város melyik részén járnak, mert a tankok lövései, gránátok robbanása, a géppisztolyok ropogása reggel 5 óráig tartott a városban. [...] [...] A kormány úgy intézkedett, hogy a bűnösöket, azaz a forradalom