Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

[...] Az üzemekbe, hivatalokba munkástanácsokat választottak, és ezekre lett bízva az üzemek, vállalatok irányítása. 5-én reggel, mikor bemegyek az üzembe, az üzemi tanács elém áll, és Szögi technikus tudomásomra hozta, hogy a vállalati munkástanács úgy döntött, hogy engem választott meg üzemi munkástanácselnöknek. Ez egy kissé zavarba hozott, de ha már úgy áll, hogy titkos szavazattal választottak meg, elfogadtam a megbízatást és a bizalmat. Minden műhely titkosan választott egy munkástanácstagot, és így 11 munkástanácstagból egyet - 11-en, titkosan szintén - elnöknek. Ezt demokratikus eljárásnak lehet mondani. Beindítottunk mindent, iskolákat, üzemeket, szántás-vetést, az élet újraindult, \bltak üzemek, ahonnan elzavarták az igazgatót vagy párttitkárt, vagy önként elmenekült, \folt, akit az őt meg nem illető posztról leváltottak, mert a képzettsége nem felelt meg a beosztáshoz. A mi üzemünkben a párt automatikusan megszűnt, igaz, a városban is megszűnt működni, de a párttitkár most már foglalkozhatott a szakmájával. A műszaki igazgatót leváltottuk, mérnöki diploma vagy legalább gépésztechnikusi állást kertész oklevéllel töltött be. Jó pártember volt. \folt a vállalatnál három motorral ellátott pártember, akiknek egész évben csak az volt a dolguk, hogy motorral lógjanak a vállalat szivattyúit ellenőrizni. Erre semmi szükség nem volt, megszüntettem, műhelybe helyeztem őket. Szögi Antalt műszaki vezetőnek kineveztük. A raktárból egy női alkalmazottat elbocsátottunk, az egész napi munkája pipafüstöt ért, fölösleg pártmunkát végzett csak. Ezeket az intézkedéseket a későbbiek folyamán is helybenhagyták, tehát helyes volt az intézkedés. Minden üzemnél úgynevezett káderlap volt vezetve minden személyről. Az illető munkás nem tudhatta, hogy ő hogy van befeketítve, és ha munkát változtatott az illető, a személyzetis megkérte az előző munkahelyről a káderlapot. Most a munkások mindenütt megsemmisítették ezeket, és volt, aki megtudta mi a pártvélemény róla. Tehát minden ember minden időben, mindenhol ellenőrizve. Ez a kommunista emberi jog és szabadság? Budapesttel a kapcsolatot a mindennapos tejeskocsi útján tartottuk, a parasztság annyi élelmet hordott össze, alig győztük szállíttatni Pesmek. Ingyen adták, nem kellett a tanyára menni érte és népnevelő munkát folytatni, hanem sokat vissza kellett küldeni. Minden megváltozott november 4-én. November l-jén felderítőket küldtem Debrecen-Nyíregyháza-Miskolc irányába, és majdnem egyszerre érkeztek a hírt hozók az orosz harckocsizó oszlopokkal. Debrecenből orosz-orosz elleni harc híre érkezett. Minden úton özönlenek a harckocsioszlopok, november 2-án Békéscsaba alá is megérkeztek a Békés megyének szánt harckocsi-alakulatok, fehér zászló lengett a kocsikon. 4 km-re egy legelőn sündisznóállást foglaltak el. Mivel élelmük nem volt, sem fa, vagy ahol melegedhettek volna, el voltak gémberedve. Már a tankjaikat is odaadták volna szívesen, de a lakosság semmit sem nyújtott nekik, és hivatalos szerv, akikhez fordulhattak volna, nem volt, mert egyszerűen senki sem állt velük szóba. November 3-án egy helikopter hozott nekik élelmet és valószínű parancsot a hajnali 4 órai támadásra. Mivel, hogy olyan 17-18 éves gyerekek voltak, ki lehetett egyet s mást kérdezni tőlük; ők a Szuezhoz mennek és Rosztovból indultak október