Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

meg, hogy kik a párttagok, és hogy lehet az, hogy a forradalmi bizottság tudta nélkül jöttek össze. A jelenlegi eljárás során tanú határozottan állította, hogy a karhatalom megalakításában még döntés nem volt, amikor vádlottak odaérkeztek és ők akadályozták meg ennek megalakulását. "Vallomása elején elmondotta azt, hogy Hraskó milyen kijelentést tett, valamint a későbbiek során arról beszélt, hogy Hraskó is ott volt, azonban nem folyt bele a megbeszélésbe, tehát kijelentést sem tett. Tanú elnöki kérdésre az előző vallomása ismertetése során, hogy melyiket tartja fent, azt válaszolta, hogy a jelenlegi vallomást tartja fenn, és amikor az elnök megkérdezte ennek indokát, azt válaszolta, hogy „nem tudom megindokolni, hogy miért tartom fenn jelenlegi vallomásomat, illetve, hogy az új eljárás során a karhatalom létrehozásának megakadályozására vonatkozóan egyéb, más tartalmú vallomást tettem". A tanú éppen elnöki kérdésre önmaga is láthatta vallomásának ellentétességét. A bíróság tanú vallomását rosszindulatúnak és megbízhatatlannak tartja, és ezért nem fogadta el. [...] [...] A bíróság Szilágyi János vallomását nem fogadta el, mert Szilágyi tanú olyan körülményekre hivatkozott, hogy Nádházi vádlottal az ellenforradalom alatt találkozott és akkor Nádházi közölte vele, hogy azon a napon, amikor találkoztak, nincs munka, nem lehet dolgozni és ezt tanú vegye tudomásul, valamint fenti kijelentését egy G. Szabó nevű egyén hallotta, akit a bíróság a későbbiek során tanúként hallgatott ki. Szilágyi tanú az előző eljárás során nem beszélt arról, hogy Nádházi utasította volna őt arra, hogy ne dolgozzanak, valamint a tanú által indítványozott, már kihallgatott G. Szabó tanú elmondotta vallomásában, hogy három nappal kihallgatása előtt lakásán járt Szilágyi tanú és elmondta neki, hogy miről kell vallomást tennie olyan értelemben, hogy ő is hallotta Nádházi fenti kijelentését. A bíróság a fentiek megállapítása alapján tanúvallomását nem fogadta el. A bíróság Sípos Károly tanúvallomását nem fogadta el, mert vallomása során olyan megállapítást tett, hogy 1956. október 27-én Nádházi izgató beszédének hatására „a tanácsháza elé békésen felvonuló tömegből felzaklatott emberek lettek, akik a beszéd után szépen szétszéledtek". Ezenkívül azt a megállapítást teszi vallomásában, hogy amikor október 28-án Nádházival beszélgetett, akkor Nádházi kifejtette, hogy nem akarják, hogy a hatalom az ellenforradalom jobbszárnyának a kezébe kerüljön. Ekkor Sipos tanú azt válaszolta Nádházinak, hogy az nem fog nekik sikerülni, mire Nádházi közölte, hogy ha a párt segít, akkor meglesz. Tanú a továbbiak során megállapította azt, hogy a forradalmi bizottság és a városi központi munkástanács azonos, azonban míg a gyulai központi munkástanács a szociáldemokraták gyülekezőhelye volt, addig az ellenforradalmi tanács a jobboldali szociáldemokraták bázisa volt. Megállapítja a későbbiekben tanú azt is, hogy Nádházi beszédében az embereket felhívta arra, hogy menjenek haza, majd a későbbiek során megállapítja azt is, hogy Nádházi kijelentette, hogy munkáshatalmat akar. Ezenkívül tanú megállapítja előző vallomásában, amelyet teljes egészében fenntartott, hogy a pártbizottság és a forradalmi bizottság között rendszeres volt a kapcsolat, illetve saját szavaival „rendszeresen tartottuk a kapcsolatot".