Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

nem adtak és nem is fogadta volna el tőlük. Előző vallomásában tanú elmondta azt is, hogy a rendőrtisztek leváltását nemcsak a rendőrségen belül követelték, hanem a békéscsabai megyei főosztály

7 is követelte. Valamint előző vallomásában megállapítja azt is, szemben a jelenlegi vallomásával, a jobboldali elemekre vonatkozóan, hogy Radóczi és Nyiri sokat veszekedtek Nátorral, de Nátor nem hallgatott rájuk. Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a forradalmi bizottság utasította Nátort arra, hogy a szélsőjobboldali elemeket távolítsa el, amelyet Nátor meg is valósított. Bár az ellentmondások ellenére vádlottak konkrét pozitív tevékenységét is elmondja tanú, azonban a bíróság a fentiek alapján az egymásnak ellentmondó tények miatt nem fogadta el tanúvallomását, mert a vallomás egészét tekintve vádlottak tevékenységére vonatkozóan igen bizonytalan. A bíróság Vidó István tanú vallomását azért nem fogadta el, mert tanúvallomásával szemben Radóczi vádlott és Bagi tanúk határozottan állítják, hogy a pártbizottság egy helyiségét nem erőszakkal vették el Vidó Istvántól, hanem a vele történt megbeszélés alapján. Ezenkívül a bíróság nem tudta megállapítani, hogy a helyiség igénybevétele november 4-e után milyen időpontban volt, ugyanis a tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott november 11-én, hogy a felesleges iroda- és párthelyiségeket lakássá kell alakítani, amely határozatot végre is hajtottak. Tanú vallomása egyébként tele van olyan terhelő adatokkal vádlottak tevékenységére, amelyről tanú nem közvetlen észlelés alapján, hanem hallomásból tudott és így a bíróság nem vette figyelembe az ő vallomását. Ábrahám tanú vallomását a bíróság nem fogadta el, mert az előző eljárás során azt mondotta Nádházi beszédével kapcsolatban, hogy a Rákosi-rendszer hibáiról beszélt Nádházi vádlott és arról, hogy a hibákat ki kell javítani. Jelenlegi vallomásában ugyanerre a beszédre azt mondotta, hogy vádlott olyan kijelentést is tett, hogy a Rákosi-rendszer megbukott és nekünk kell a hatalmat a kezünkbe venni. Sőt jelenleg arról is beszélt, hogy Nádházi beszédével az amúgy is felizgatott tömeget még jobban felizgatta. Míg a múlt vallomás során a beszéd hatására vonatkozóan tanú olyan vallomást tett, hogy Nádházi beszéde lelkesítő volt. Egyébként tanú egész vallomásában a jelenlegi eljárás során vádlottaknak több tevékenységére emlékezett vissza, mint a múlt eljárás alkalmával. A bíróság a fentiekben megmutatkozó ellentétek miatt nem fogadta el tanúvallomását, mert megítélése szerint Nádházi vádlott által elmondottak tartalmukat és céljukat tekintve 8 hónap alatt sem változhattak meg. (Ugyanis ennyi idő van tanú két vallomása között.) A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy tanúnál szubjektív befolyások érvényesültek, vallomásaiban foglalt ellentéteken túl ezért nem fogadta el. [...] [...] A bíróság Solymosi Imre tanú vallomását nem fogadta el, mert tanú az előző eljárás során határozottan állította, hogy a karhatalom megalakulása azért nem valósult meg, mert az azon résztvevők nem vállalták el a vidéki szolgálat teljesítését, és így nem tudtak megegyezni. Amikor Hraskó és Radóczi vádlottak odaérkeztek, már feloszlott a megbeszélés és csak néhányan jöttek vissza, azonkívül tanú az új eljárás során azt állította, hogy Hraskó azt kérdezte