Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

beosztásában megerősítette. Ábrahám százados is felszólalt ezen a forradalmi bizottsági ülésen és tanú elmondotta az életrajzát, azt is, hogy ő kommunista, majd pedig azt mondotta, hogy hajlandó támogatni a forradalmi bizottságot, amennyiben az a rend és nyugalom fenntartására törekszik. Ezt a forradalmi bizottság tudomásul vette. Ekkor már szó volt a nemzetőrség felállításáról, illetve egy Nátor nevű személy, aki későbben a nemzetőrség parancsnoka lett, azt mondotta, hogy ő már egy csoportot szervezett. Ezenkívül a rendőrség is felsőbb utasításra szervezni kezdte a nemzetőrséget oly módon pl., hogy Karakas főhadnagy és mások is kimentek egyes személyek lakására, így pl.: Vincze tanú lakására is, és behívták őt rendőri szolgálatra. A forradalmi bizottságnak az volt az álláspontja, hogy a nemzetőrség nem önálló szervként fog működni, hanem a rendőrség beosztott szerve lesz. Nádházi az egyik alkalommal megkérdezte Tóth főhadnagytól, megfelelőnek tartja-e Nátort, mint nemzetőrparancsnokot, mire Tóth főhadnagy azt válaszolta, hogy semmi kifogása nincs ellene. A nemzetőrség megszervezése után a rendőrség és a nemzetőrség tagjai együtt teljesítettek szolgálatot. Ugyanezen a napon délután újabb tüntetés kezdődött a városban. Ezt a tüntetést az ifjúság szervezte. A tüntetés során felmentek a tanácsházára és fegyvert követeltek a forradalmi bizottságtól. A tanácsháza előtt a fenti tömeg mintegy négyezerre felszaporodott és az amúgy is felizgatott tömeg előtt a mikrofonhoz lépett egy ismeretlen személy, aki a következőket mondotta: Budapesten vérzik a magyar ifjúság, siessünk a segítségükre, fegyvert a népnek. Ekkor a jelenlévő I. r. Nádházi János vádlott intézkedett, hogy a hangosbemondót lezárják, majd pedig beszédet tartott a tömegnek, ahol újra beszélt a szent forradalomról, valamint arról, hogy a kompromittált személyeket le kell váltani, végül is elmondotta, hogy a fiataloknak itt a helye Gyulán, ne szomorítsák édesanyjukat azzal, hogy a harcokban elpusztulnak. Közölte, hogy fegyvert nem lehet kiadni. Beszédét azzal fejezte be, hogy éljünk szeretetben, barátságban egymással, aki kívánja, az elmehet a templomba, és szólaljanak meg a harangok. Nádházi beszéde után a tömeg elvonult és újabb tüntetés a fenti napon nem volt. [...] [...] Nádházit a fenti napon még több küldöttség is felkereste a rendőrség részéről azért, hogy járuljon hozzá egyes személyek leváltásához. Nádházi visszautasította ezeket a kéréseket, majd pedig átment Békéscsabára, a BM megyei főosztályvezetőjéhez, Huzsvaihoz. Huzsvaival közölte a helyzetet és megkérdezte tőle, hogy mit lehet tenni ebben a dologban. Huzsvai elmondotta, hogy ezekről már tudnak és a fenti személyeket el kell bocsátani, illetve át kell helyezni. Ugyanezen a napon M. Szabó András II. r. vádlott áttelefonált a pártbizottságra, hogy szeremé velük tárgyalni. A pártbizottság részéről a forradalmi bizottságnál megjelent Kohári, Sipos, Oláh,Tar tanúk, valamint Lesinszkij, akikkel M. Szabó a fennálló helyzetről beszélgetett. Ezen a megbeszélésen arról volt szó, hogy a pártnak vannak-e tömegei, valamint M. Szabó felhívta a figyelmüket arra a rövid megbeszélés során, hogy miután nagyon forró a hangulat, helyes lesz, ha eltávoznak saját érdekükben, nehogy valami atrocitást kövessenek