Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

oda M. Szabó András, Lőrincz János és Hraskó Károly is. Itt vetette fel valaki Nádházi János nevét, mire M. Szabó András felhívásra elment és megkereste Nádházi Jánost. Megérkezésük előtt a tanácsteremben levők közül többen intéztek különböző felhívásokat a tanácsháza előtt tartózkodó tömeghez, így többek között Lőrincz János is, aki bejelentette, hogy rövidesen megérkezik a városi bizottság, addig legyen nyugalom és rend. Ezen időben történt az is, hogy valaki bemondotta a mikrofonba, hogy a városi tanács lemondott. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak, mert a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese - Szabó János - és a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára - Kiss János - akkor is ott tartózkodtak a tanácsháza tanácstermében. Közben a tömegből állandóan különböző követeléseket kiabáltak. Majd valaki leszólott a tömeghez, hogy a különböző üzemek, vállalatok és szervek küldjék fel küldötteiket, hogy azok megválasszák a forradalmi bizottságot. Közben megérkezett Nádházi János is M. Szabó Andrással. A tanácsteremben levő küldöttek a Békéscsabáról áthozott, kinyomtatott „követeléseket" kiegészítették a tömeg által bekiabált követelésekkel összesen 24 pontra. A főbb követelések az alábbiak voltak: a szovjet csapatok azonnali kivonása az ország egész területéről, szabad pártközi választás nemzetközi ellenőrzés mellett, egyéni gazdaságon alapuló új parasztpolitika, október 24-e nemzeti ünneppé nyilvánítása, Mindszenty bíboros szabadon bocsátása; amennyiben a kormány az ezen követelésekre 24 óráig nem ad megnyugtató választ, a gyulai üzemek dolgozói általános sztrájkba lépnek. Ezen követelések összeállítása után Nádházi János egy aránylag mérsékelt hangú beszédet mondott, melyben felnagyítva tett említést a felszabadulás óta elkövetett hibákról, az eredményeket azonban elhallgatta. Beszélt a magyar nép eltiprásáról, a budapesti dicső ifjúságról, arról, hogy a parasztságot a beadással nyúzták, a munkások pedig éhbérért dolgoztak. Szavait azzal fejezte be, hogy „rabok többé nem leszünk". Ezt követően Törzsök Márton, aki ebben az időben a Hazafias Népfront városi elnöke volt, a követeléseket felolvasta. Ezt a 24 pontos követelést később röplap formájában ki is nyomatták és terjesztették. A beszéd elhangzása után a „küldöttek" megválasztották korelnöknek dr. Japport Márton gyulai ügyvédet és megkezdődött a 15 tagú ideiglenes forradalmi bizottság megválasztása, melynek tagjai lettek többek között Nádházi János, M. Szabó András, Radóczi András, Lőrincz János és Hraskó Károly is. Az ideiglenes forradalmi bizottság arra tekintettel, hogy Nádházi János beszéde alatt és azt követően is a tömegből többen fegyvert követeltek, főleg arra a célra, hogy a budapesti harcokban résztvevőket megsegítse Gyula városa is, határozatot hozott a rendőrség lefegyverzésére. Ennek végrehajtásával Nádházi János dr. Halász Kálmán megyei ügyészt bízta meg, aki korábban hivatalánál fogva kapcsolatban volt a rendőrséggel. Ugyanekkor több polgári személy is elment a rendőrségre. Itt dr. Halász Kálmán közölte a kapitányság vezetőjével - Tóth Gyula r. fhdgy.-gyal -, hogy a rendőrségen is meglevő zilált állapotokra, valamint a tömeg hangulatára tekintettel a forradalmi bizottság kívánatosnak tartaná, ha a rendőrség fegyver nélkül teljesítene szolgálatot. Javasolta, hogy a fegy-