Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

ben a Budapesti Központi Járásbíróság által közokirat-hamisítás és magánokirat-hamisítás, valamint csalás bűntette miatt 4 hónapi börtönbüntetésre lett ítélve. Vádlott az elítélése hátrányos jogkövetkezményei alól az 1953. évi 11. tvr. értelmében mentesült. II. r. dr. Rózsavölgyi László vádlott édesapja uradalmi ispán volt, aki egy családi ház vagyonnal rendelkezett. Vádlott a jogi akadémia elvégzése után mint ügyvéd működött 1950. évig. 1952. évben került a Gyulai Tejporgyár alkalmazásába mint portás, és itt dolgozott 1954 novemberéig. Ettől az időtől kezdve a vízügyi igazgatóságnál dolgozott, kezdetben mint festő és mázoló, majd adminisztrátori minőségben. Ugyanitt 1956. december l-jével előadói munkakört nyert, mely beosztásában az előzetes letartóztatása időpontjáig dolgozott. Vádlott feleségének 1945 előtt 90 kat. hold föld és egy családi ház vagyona volt. Vádlott 1950. évben a budapesti törvényszék által valutaüzérkedés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre lett ítélve, mely büntetését kiállotta. Előadása szerint még az 1953. évi 11. tvr. megjelenése előtt rehabilitációt nyert. Az elmúlt év őszén Budapesten kitört ellenforradalom Gyula várost sem kerülte el. A helybeli és vidékről (különösen Békéscsabáról) érkezett ellenforradalmárok 1956. október 26. napján emberi mivoltukból kivetkőzve, vandál módon meggyalázták a magyar nép szabadságáért életüket áldozó szovjet hősök emlékművét. Ezt az aljas és kíméletlen tevékenységeiket napokon keresztül folytatták. Szétrombolták az épületeken és egyéb helyeken elhelyezett, a világ proletáriusa szimbólumát hirdető [így] vörös csillagot és égették el zászlait. Ennek, a magát „igaz hazafinak" nevező, a valóságban pedig a nép salakjaiból összetevődő társaságnak a kezdeményezésére még ezen a napon egy ideiglenes, a későbbiek során pedig egy végleges, úgynevezett „forradalmi tanácsot" hoztak létre.

1 E „forradalmi tanácsnak" első ténykedése a munka beszüntetése volt. Hogy a népi demokratikus államrend ellen irányuló izgató és azt gyalázó hangjukat a tömeg előtt hallathassák, súlyos hátrány kilátásba helyezésével, sőt nem egy esetben erőszakkal kényszerítették az üzemek és hivatalok dolgozóit, hogy az általuk megrendezett gyűlésen jelenjenek meg. Hasonló körülmények között jelentek meg október hó 27. napján a Gyulai Vízügyi Igazgatóság dolgozói is a „forradalmi tanács" gyűlésén. Amint ennek végeztével az igazgatóság dolgozói visszatértek a munkahelyükre, Kocsis Barnabás I. r. és dr. Rózsavölgyi László II. r. vádlott kezdeményezésére és ezek irányítása alatt, szóbeli javaslatok alapján megválasztottak egy ideiglenes, majd néhány nap múlva titkos szavazás alapján egy végleges „munkástanácsot". Vádlottak már az ideiglenes „munkástanácsnak" is tagjai lettek. Az ideiglenes „munkástanács" még alig alakult meg, dr. Rózsavölgyi László II. r. vádlott máris javasolta, hogy Buzi Gábor párttagot bocsássák el. Bár az nem az ő feladata lett volna, átvette a „munkástanács" üléséről készülő jegyzőkönyv vezetését, melybe a nála lévő, a városi „forradalmi tanács" által kiadott röplapon felsorolt követeléseket bediktálta és azt úgy ismertette a dolgozók előtt, mint a „munkástanács" határozatát. A követelések között szerepelt pl. az, hogy „mindaddig nem dolgozunk, míg a szovjet csapa-