Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

a szökött rabokat nem volt hajlandó a sztrájkra való hivatkozással átvenni. Ezenkívül egy alkalommal a szovjet parancsnokságtól utasítást kaptam 3 személy őrizetbe vételére, akik a kormány ellen és a sztrájk fenntartása mellett uszítottak. Huzsvai elvtárs ezt is megváltoztatta úgy, hogy azokat hívassam be, ő kijön és elbeszélget velük, persze ezek nem jöttek be. Egyet sikerült elfogni, de azzal is csak tárgyalt, agitálta, majd elengedte. Több alkalommal összehívtam a személyi állományt és felhívtam arra, hogy vagy a kormány mellett vannak, vagy szereljenek le. Minden esetben a kormányt elismerték, de az intézkedések tovább is vontatottak voltak. 3 esetben kértem, emlékezetem szerint, a szovjet csapatok segítségét, amit meg is kaptam, így sikerült néhány önként jelentkező és a szovjet csapatok segítségével a gyulai várból mintegy 40 fő diákot kifüstölni, akik november közepén is ott voltak felfegyverezve, szervezték az újabb ellenállást.

8 Ugyancsak november 7-én felfegyvereztem ismét a járási, városi pártbizottságot, a járási és városi tanácselnököt és néhány tartalékos tisztet, akik jelenleg is a karhatalomban teljesítenek szolgálatot. December elején több oldalról operatív úton értesülést kaptam, hogy december 6-án ismét fegyveres felkelés kezdődik. Ekkor jártunk az üzemekben a sztrájk beszüntetése érdekében és ott is lehetett ezeket a hangokat hallani. Ezt jelentettem többször a Huzsvai elvtársnak, aki azonban nem hitte ezt el, sőt úgy értékelte a helyzetet, hogy most már minden rendben van, és tiltakozásom ellenére a kijárási tilalmat is feloldotta. így jött el december 6-a. Ekkor délelőtt 10 órakor megszólaltak a gyárak szirénái, a harangokat félreverték, a Harisnyagyár jelzésére mintegy hatezer főnyi tömeg az utcára ment és tüntetni kezdtek a rendőrség és a már megalakult párt ellen. Békéscsabával géptávírón összeköttetésben voltam, de nem kaptam engedélyt a beavatkozásra. Ezért ismét a szovjet csapatok segítségét kértem, a szovjet erők azonban le voltak foglalva Békéscsabán és a megye más részén is, így csak egy páncélost tudtak elküldeni. Ez meg is érkezett, de miután a tömeg körülfogta, dobálta és támadólag lépett fel, az néhány percnyi ott-tartózkodás után visszajött. Utána megjelentek a tömegben a csendőrök, a volt nemzetőrök és követelték kiadásomat, mivel a szovjet csapatokat én hívtam be, egy részük pedig behatolt, minden ellenállás nélkül [így] az épületbe, és fenyegettek azzal, hogyha most nem, de az éjszaka úgyis felakasztanak. A legénység és az őrs tagjai pedig fegyvertelenül ismét a tömegek közé mentek engedélyem nélkül. Ugyanígy követelték a Karakas fhdgy.-ot is. Sikerült leértesítenem a Karakas elvtársat, hogy meneküljön, én pedig azon a címen, hogy ebédelni megyek, Békéscsabára akartam bejönni. A tömeg azonban nem engedett, gépkocsival sikerült a tömegből a Dobozi út felé kitörnöm, azt számítottam, hogy így beérek kb. Békéscsabára. A Dobozi úton azonban három fiatal utolért motorkerékpárral, akik le akartak állítani, ezeket pisztollyal visszatérésre kényszerítettem. A dobozi hídnál ismét elém álltak, így csak Vésztő felé tudtam menni Békéscsabára. Ezen időben karhatalmi egységként Gyulán tartózkodott 25 fő tényleges honvédtiszt, ezek azonban a tüntetés megkezdésekor szétszaladtak.