Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

érkezése után néhány perccel rálőttek és komoly harc fejlődött ki az időközben összegyűlt kb. 2 ezer főnyi tömeggel. A lövöldözés egész éjjel folyt, a kapitányságról pedig az ellenforradalmi elemek elszöktek. Leszereltünk ekkor 5 főt, de a zűrzavarban egyszerűen elfeledkeztem a Juhász Ferenc volt r. tőrm.-ről, és ez nem lett leszerelve. Ezt a mulasztást pótoltam január elején, amikor őt és 15 társának leszerelését kezdeményeztem. [így.] Furcsa az a gyanú ellenem, hogy én azt a Juhász Ferencet védtem, aki 34 alkalommal tartott géppisztollyal sakkba, hogy a nemzetőrök a lefegyverzést stb. zavartalanul végrehajtsák. Ennyit az ellenem felhozott vádakra. De ezek tökéletes megértéséhez is szükséges, hogy az ezen kívül eső összes tevékenységemet röviden még elmondjam. 1956 októberében, az ellenforradalom kezdetén, mint kapitányságvezető úgy érzem, mindent megtettem, az eligazítások szerint, az események megakadályozására. 25, vagy 26-án este teljes készenlétben a kapitányságon voltunk, a tömeg felvonult és megkezdték a csillagok leszedését. A megyei kapitánysággal állandó telefonösszeköttetésbe [így] voltam, de meg volt tiltva az eseménybe való beavatkozás. Összeköttetésben voltam a járási pártbizottsággal is, de Sipos elvtárs nem tartotta helyesnek a beavatkozást. Minden parancs úgy szólt, hogy kerüljük a fegyverhasználatot, kerüljük a vérontást. Amikor a tömeg követelte a tűzoltóságtól a létrákat, azt is megtagadtam, és megtiltottam a kiadásukat. Még aznap este parancsot kaptam arra, hogy a csillagot a sapkákról le kell szedni, ezt a Soós szds. írta alá, nem hajtottam végre, de még a Köles szds.-tói és a Huzsvai elvtárstól is megkaptam ezt az utasítást. Másnap reggel megkérdeztem a Dejcző őrgy.

6 elvtárstól, hogy mit tegyek, tőle azt kaptam, hogy hajtsam végre, hiszen nem a forma, hanem a tartalom most a fontos, így adtam ki ezt a parancsot. Aznap délelőtt a tömeg ismét összegyűlt és ülésezett a tanácsházán az akkor megválasztott forradalmi tanács. Ezek követelték, hogy a rendőrség is küldjön küldöttséget. Követelésükre ismét felhívtam Dejcző őrgy. elvtársat, aki azt mondta, hogy tárgyaljak velük, hiszen sajnos ők is ezt tették. így másodmagammal ezen a gyűlésen megjelentem, de még követelésükre sem voltam hajlandó bejelenteni, hogy a rendőrség a forradalom oldalára állt. A kapitányságon hagytam fegyveremet. Utolsó parancsom Karakas fhdgy. felé az volt, hogy védjék magukat, velünk bármi is történik, az épületet senki nem hagyhatja el. A parancsom azonban nem lett végrehajtva, Karakas fhdgy. nem tudta megakadályozni azt, hogy a legénység teljes létszámmal, fegyvereit eldobálva, az épületet el ne hagyja. Ezek egységbe [így] a tömeggel a tanácsháza elé vonultak. így felszólalásom nélkül is a rendőrség átállását a tömeg elfogadta. Utána hosszas vitába kezdtek afelett, hogy megbízhatnak-e a személyemben. Ekkor harmadik hete dolgoztam csak még Gyulán, annyi vádat tudtak felhozni, hogy Moszkvában tanultam, nem lehetek megbízható. Végül tiltakozásom ellenére megszavazták, hogy a vezetést továbbra is lássam el. Este találkoztam a Sipos elvtárssal titokban, helyeselte elhatározásomat, és meghagyta, hogy tovább is ragaszkodjam ahhoz, hogy az eseményeken belül legyek. A nagygyűlésről visszamenve, az osztályon szolgálatot teljesítő AVH-elv-