Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

problémával, de azokat már nem hajtoLLam végre [így], kb. november 10-én pedig, amikor beismerték, hogy részeseik azon röpcédula-szerkesztésnek, amelyek a munkástanácsok nevében megtiltják az üzemekben az MSZMP szervezését, végleg megszakadt minden kapcsolat.

1 A kapcsolattartással pedig kénytelen voltam, mert ilyen utasítás volt a Huzsvai alezredes elvtárstól, aki több alkalommal is kihangsúlyozta, hogy minden területen a rendőrség az ellenforradalmi tanácsok alá van rendelve.

2 Ezenkívül minden esetben, ha Békéscsabára jöttem, azt láttam, hogy a Huzsvai elvtárs tárgyal, sőt vezető szerepet visz a megyei forradalmi tanácsnál. A gyulai járási pártbizottság tagjaival mindvégig kapcsolatot tartottam, akiknek határozott és egységes véleményük és utasításuk volt felém, hogy a helyemen maradjak, tárgyaljak a forradalmi tanáccsal, fékezzem az elfajulásokat. A kapcsolat előbb Sipos elvtárson keresztül, a lakásomon volt. A lakás kulcsát át is adtam neki később, amikor a pártbizottság tagjai a párthelyiségben tartózkodtak ott [így]. Ezt bizonyítani tudják a jelenlegi intézőbizottság tagjai, Földi, Kohári és Lipták elvtársak.

3 Ezen kapcsolaton keresztül tudtam pl. elérni, hogy elismerték üléseiken a párt részéről Vidó, Kohári és Enyedi

4 elvtársak részvételét. A kapcsolat nem abban nyilvánult meg részemről, hogy üléseiken részt vettem, mert azt különben is titkolták, hanem abban, hogy egy-két esettől eltérően ők jöttek hozzám a kapitányság épületébe. Fentiek alapján lehet, hogy helytelenül, a velük való kapcsolatomat fontosnak, valóságos pártmegbízatásnak, pártmunkának tekintettem. Igaz az is, hogy a rendőrökkel sem közöltem semmit, elsősorban azért, mert a lényegesebb intézkedésekről nem is tudtam, másodszor azért, mert a személyi állomány megbízhatatlan volt, hiszen nem egy közülük géppisztollyal vigyázott rám a lefegyverzéseknél, az őrizetbe vételeknél, másik kiosztotta a fegyvereket a nemzetőröknek, és többen megtagadták parancsaimat akkor, amikor a nemzetőrség vezetőjének parancsait pedig gondolkodás nélkül végrehajtották. Mi sem bizonyítja jobban megbízhatatlanságukat, mint az, hogy ez ideig több mint 20 fő lett leszerelve a gyulai kapitányság állományából. Tiz év alatt erre a kapitányságra lettek összegyűjtve a megye területéről az összes régi rendőrök. Karakas fhdgy. vagy Tulkán alhdgy. pedig ezen időben nem voltak a kapitányságon, így a Szécsi [Imre] szds.-sal tudtam a kérdéseket megbeszélni. Az is igaz, hogy a nyomozóknak nem adtam feladatot, azért, mert a Darabos hdgy. lett az első naptól a forradalmi tanács által megbízva korlátlan hatalommal vezetőjüknek, én a lefegyverzés idején senkinek utasítást nem adhattam, később pedig kijelentették, hogy csak bűnügyekkel hajlandók foglalkozni. Nem fedi azonban a valóságot a jelentésnek az a része, hogy én a Nátor Józseffel, a nemzetőrség parancsnokával a nemzetőrség részére különböző élelmi cikkeket a rendőrség számlájára hozattam. A nemzetőrséget az egyes üzemek (húsüzem, konzervgyár stb.) valósággal dédelgették, nem egy esetben kérés nélkül is elhalmozták különböző élelmiszerekkel, később, a helyzet változásával erről számlát adtak be, hogy fedni tudják magukat. Mindezeket Nátor, a