Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

István felállt egy kőrakás tetejére és felszólította a vb-elnököt, a vb-elnökhelyettest és a tanácstitkárt, hogy adják át a tanácsháza kulcsait. Miután a felszólítottak a kulcsokat Kovács István kezébe adták, Kovács István az ott összegyűlt tömeg előtt felmutatva megrázta a kulcsokat, a következő kijelentést tette: „na, lássátok magyar testvérek, a hatalom most már a kezünkben van, s ezt a hatalmat többé senki sem fogja elvenni tőlünk". Ugyanezen a napon délután, illetve az esti órákban a forradalmi tanácstagok ülést tartottak, és Kovács Istvánt választották meg a forradalmi tanács elnökévé. Október hó 30. napján a gádorosi Petőfi Tsz vezetőségét magához hívatta a tanácsházára, ahol is követelte, hogy a tsz adjon le a földterületéből. E tekintetben eredményt azonban nem tudott elérni, mert a tsz vezetősége határozottan kijelentette, hogy a tsz-ből földet csak annak fognak kiadni, aki onnan kilép. Pár nap múlva, november hó 4-én a termelőszövetkezet irodájában megjelent Kovács István és Czombos ellenforradalmi tanácselnök-helyettes és olyan kijelentést tettek, hogy amennyiben a tsz a földjüket nem adja vissza, akkor ők maguk fogják azt visszaszerezni. Kovács ettől az időtől kezdve meg is kezdte a tsz által betagosított gyümölcsösének megművelését. Kovács István pár napig volt csak a forradalmi tanács elnöke, mert pár nap múlva leváltották, de ekkor is benne maradt a forradalmi tanácsban. November hó 4-e után pár nappal egy forradalmi tanácsülésen Kovács István nagy hangon kijelentette: „na, mitől féltek, hogy van itt egy kommunista, ez nem számít, de még 170 sem, s ha ez sem elég, akkor írunk hozzá még egy nullát és lesz 1700 és ennyit írtunk ki". Kovács István ellenforradalmi magatartására jellemző, hogy mint ellenforradalmi tanácselnök október hó utolsó napjaiban magához hívatta Rozsnyai Sándor volt csendőrt és Breznyik János rendőr törzsőrmestert, és kijelentette előttük, hogy tudomása van arról, hogy a tanácselnöknél, a párttitkárnál és még egypár kommunistánál fegyver van, s felszólította őket, hogy tartsanak ezen személyeknél házkutatást. Minthogy azonban a felhívottak ezt kereken megtagadták, ezen szándékától Kovács István is elállt. Kovács István az ellenforradalom leverése után 1957. január 26. napján a magyar-jugoszláv határt Szeged-Alsóközpontnál, tiltott módon átlépte és Jugoszláviába disszidált, és csak 1957. november hó 28. napján tért haza Magyarországra. Kovács István terhelt cselekményének elkövetését részben elismeri, részben tagadja, részbeni beismerő vallomását a nyomozás során kihallgatott tanúk vallomásai is alátámasztják. A fenti tényállás alapján az 1957. december hó 3. napjától előzetes letartóztatásban lévő: Kovács István (aki 1910. december hó 4. napján Szentesen született, magyar állampolgár, nős, gyermektelen, kertész másfél kat. hold földön, apja: néh. Kovács Imre, anyja: Nagy Molnár Eszter, vagyona 1 ház és másfél kat. hold föld, öt elemit végzett, büntetlen, Gádoros, Sztálin út 49. szám alatti lakos) terheltet