Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

lőtték le. Én a lövés pillanatában az út közepén haladó gépkocsink mögött voltam, de arra határozottan emlékszem - bár a látási viszonyok rendkívül rosszak voltak -, hogy a lövés az egészségház irányából jött. Arról nincs tudomásom, hogy ekkor Huszadik [Huszarik] hol tartózkodott. A felénk leadott lövés kb. 50 m távolságról lett leadva. Ügyészi kérdésre előadja: mi tehergépkocsival Vésztő felől érkeztünk a községbe, kb. 12-16 személy és akkor, amikor még a község határában voltunk, láttuk, hogy az erdőben gyanús emberek mozognak, sőt az erdő szélén álldogáló puskás emberek, meglátva minket, beszaladtak az erdőbe. Azon az oldalon, amelyiken én jöttem, nem volt semmilyen ellenállás. Mindezek ellenére azonban, riasztásképpen már a minket ért lövést megelőzően riasztólövéseket adtunk le. A lövés alkalmával a rendőrorvos másnap megnézte a sérülésem, amelyre azt mondotta, hogy nem veszélyes. Rajtam ekkor egy esőköpeny volt. Én a torkolattűzből úgy ítéltem meg, hogy a lövést álló ember adta le. [...] [...] B. Nagy István 30 éves, dobozi születésű, békéscsabai lakos, nős, családos, [a] BM dolgozója, érdektelen. 1956. december 10-én a karhatalmista egységgel együtt én is jelen voltam Doboz községbe [így], ahol megérkezésünket követően először a postát vettük birtokba, majd onnan kiindulva, elindultunk a tanácsháza felé. Én az út jobb oldalán haladtam, és amikor az egészségház közelébe érkeztem, a közelben lévő trafik felől valami megvillant, majd lövés dörrent, s ezt követően valaki elszaladt az egészségház háta mögött lévő utcába. Én ezen személy után kiáltottam, hogy állj, az azonban nem állt meg, lövést nem adtam le utána. Ezen, vadászfegyverből származó lövést megelőzően már a mi részünkről hangzottak el lövések, ezek azonban csak riasztólövések voltak. Én a torkolattüzet láttam, de nem tudom, hogy milyen testhelyzetben lévő személytől származott a lövés, a rossz látási viszonyok közepette - mivel a villanyt hol felgyújtották, hol eloltották - annyit láttam, hogy a futó alakon félkabát volt, úgy gondolom, hogy a lövést is az adhatta le. Nem láttam azt, hogy mások is futottak volna, én csak egy futó alakot láttam. [...] [...] Vincze Gyula 48 éves, körösladányi születésű gyulai lakos, gépállomási igazgató, érdektelen. Részt vettem december 10-én, a Doboz községbe kiküldött karhatalmi különítményben. A községbe történt megérkezésünk után a postától kiindulva én az út jobb oldalán haladtam. Amikor az egészségház közelébe értünk, ott egy lövés hangzott el, mely lövést felénk adták le. A lövést leadó személy azonban eltűnt, majd röviddel ezután Huszadik [Huszarik] elvtárs mondta, hogy meglőtték. Ezt követően az út közepén haladó gépkocsink megállt, Huszadikot [Huszarikot] bekötöztük, majd kórházba szállítottuk. Annyit láttam, hogy a lövés az egészségház sarka felől jött, más lövés nem volt, azonban a tettest a rossz látási viszonyok között nem lehetett felismerni. Ezen alkalommal Doboz községbe [így] fegyvereket találtunk, de hogy hol és mennyit, azt megmondani már nem tudom. Ügyészi kérdésre előadja: én az országút közelében voltam a lövés leadá-