Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

tett dolgokból mi felel meg a valóságnak. Miután kimentünk a fenyvesbe, ott szétnéztünk, nem találtunk azonban semmi különöset, így dolgunk végeztével indultunk vissza. Az elindulás időpontjától a visszaérkezésig kb. 3 óra idő telt el, s amikor visszaérkeztünk a tanácsházához, ott már több száz főnyi tömeg gyűlt össze, de hogy milyen szándékkal voltak, és hogy ki hívta őket oda, azt megmondani nem tudom. Már egészen a tanácsháza épületének a közelében voltam, amikor lövések hangzottak el, erre berohantam a rendőrség épületébe, oda nyomban utánam szaladt Hammer és Bucsai, ezen utóbbi személy azzal a felkiáltással, hogy „riadó, jönnek a karhatalmisták". Erről értesülve, mivel a korábban járőrözés céljából magamhoz vett vadászfegyvert nem tudtam hová letenni, azzal együtt kiszaladtam a tanácsházáról, és a templom és a tanácsháza közt húzódó úton elindultam, szaladva hazafelé. Ezen az útvonalon velem együtt szaladt, ugyancsak fegyverrel a kezükben Hammer Rudolf VT. r.,Tóth János V r., Bucsai László IV r. vádlott is. Mivel biztosan nem tudtuk, hogy a korábban és ebben az időpontban leadott lövések merről jönnek, és azok kiktől származnak, így az egészségháztól kb. 150 méterre lévő Mózes-féle háznál megálltunk és figyeltük azt, hogy a lövések merről jönnek, mert a lövésektől ellenkező irányban akartunk elszaladni. Az egészségháznál egy gépkocsit láttunk, amint felénk haladt, a rossz látási viszonyok közepette azonban - tekintettel arra, hogy a villanyt valaki az egész község területén percenként leoltotta, illetve felgyújtotta — nem tudtuk felismerni. Az egészségház sarkához érve, illetve attól előrébb egy pár méterre Kovács Melles László eltűnt mellőlünk, én pedig, hogy a kövesúton állva ne vegyenek észre a szemben jövők, illetve a gépkocsiban lévők ne lássanak meg, lefeküdtem az úttest mellett lévő árokba, és ott, a kövesút árnyékában meghúzódtam, s ugyanakkor a nálam lévő vadászfegyvert mellém letettem az árokba. Az árokban feküdve abban reménykedtem, hogy mivel a kövesút árnyéka eltakart, nem fog észrevenni senki, s így mielőbb hazajuthatok a lakásomra. Amint ott feküdtem a kövesút mellett, láttam, hogy velem szemben mozgó alakok, később kivettem, hogy katonák jönnek. Később láttam azt is, hogy a kövesútról az egyik katona lejött abba az árokba, ahol én feküdtem és velem szemben indult felém. Ugyanekkor az úttesten, tőlem kb. 10-20 méterre egy gépkocsi haladt lassan előrefelé, az néha világított is, de elment mellettem anélkül, hogy észrevett volna. A gépkocsi után ugyanakkor egymás mellett, csatárlánc alakzatban katonák haladtak, azonban azok a rossz látási viszonyok miatt, bár tőlem néhány méterre mentek, nem vettek észre. A katonák zöme már elhaladt mellettem, az árokban közeledő katona azonban rendületlenül jött felém. Már 4-5 méterre lehetett tőlem, előre volt ugyan hajolva, de még így sem látott meg. Majd, amikor már kb. 2 lépésre lehetett tőlem, s én már nagyon meg voltam ijedve, mivel féltem attól, hogy észrevesznek és féltem attól is, hogy ez a katona esetleg rám lép, így, hogy rám ne léphessen, visszafelé akartam húzódni, s húztam magam után az addig mellettem lévő vadászpuskámat, amikor is a vadászpuska elsült. Ekkor én nagyon megijedtem, felugrottam és az egészségház irányában elszaladtam. Szaladás közben még hallottam, hogy valaki utá-