Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

nam kiáltott, hogy dobd el, én azonban nagyon meg voltam ijedve, és nem tudtam engedelmeskedni a felszólításnak. Amikor az egészségház Dobó utcai sarkához értem, a közelben, a hátam mögött robbant egy kézigránát, én azonban azzal sem törődve szaladtam tovább, s a Rákóczi úton lévő hídhoz igyekeztem, mert úgy sejtettem, hogy arról nem lőnek, s így a Körös-parton haladva, biztonságban lévén, eljuthatok haza. A Körös-parthoz kiérve az egyik földhányásnál a nálam lévő vadászpuskát letettem és azt otthagytam. Majd kerülő úton, az ellenkező irány felől, a Nagyváradi utca és a Sámson utca felől éjjel 12 óra körül hazaértem. Ezen esetet követően másnap felmentem a tanácsházára és ott Vmcze Gyula részére a kulcsokat átadtam, aki ugyanezen alkalommal közölte velem, hogy az elmúlt este valaki egy karhatalmistát megsebesített. Én ekkor nagyon megijedtem és arra gondoltam, hogy talán az én kezemben véletlenül elsült vadászfegyvertől sebesült meg az illető katona, és ezért az egész történteket [így] elbeszéltem a barátomnak. Megjegyezni kívánom, hogy nekem soha szándékomban nem volt a karhatalmisták ellen fegyvert fogni, és fegyver az ellenforradalmi események alatt csak ezen egy alkalommal volt a kezemben, ekkor is úgy került sor rá, hogy amint már mondottam, járőrként meg akartam nézni, hogy huligán elemek valóban garázdálkodnak-e a környéken.[...] [...] Tudomásom van arról, hogy a karhatalmistákVésztő felől érkeztek a községbe gépkocsival, előbb a postához mentek, azt megszállták, majd onnan indultak a község központjában fekvő tanácsháza épülete felé. Amikor a tanácsházától kiindultam, Bucsaiék még velem voltak, de hogy később mikor és hol tűntek el, nem tudom. Én az úttest mellett lévő árokba azért feküdtem le és ott azért várakoztam, mert úgy gondoltam, hogy a velem szembejövő gépkocsi elhalad majd mellettem, és én akkor én tovább tudok szaladni hazafelé. Elnök vádlott elé tárja nyomozati vallomását.

1 A nyomozati vallomásra vádlott: a nálam lévő vadászfegyvert nem készakarva sütöttem el, az véletlenül sült el a kezemben akkor, amikor húzódtam visszafelé az árokban. Az árok gyepes volt, annak aljáról kisebb-nagyobb domborulatok emelkedtek ki, s lehet, hogy a vadászpuska, amelynek elsütő szerkezete hibás volt és a kakasa nagyon könnyen járt, egy ilyen kiugró domborulatba megakadt és önmagától elsült. A puska egyébként egész idő alatt töltve volt, és úgy emlékszem, hogy annak kakasa fel volt húzva. Nem állítom azt határozottan, hogy attól a lövéstől sebesült meg az illető karhatalmista, amely az én puskámból származott, gondolom azonban, hogy így lehetett. Mikor az árokban feküdtem, a fegyverem csöve az országút felé nézett, így feltételezem azt, hogy véletlen következtében a lövés az ott haladó karhatalmisták egyikét sebesíthette meg. Ebben az időpontban a gépkocsi az átjáró irányában lehetett. Nekem arról nem volt tudomásom, hogy Domokosék a községbe érkező karhatalmista alakulatok ellen ellenállást szerveztek volna meg, én csak már