Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

bevonulást. Amikor a gépkocsival Dobozra értünk, ott a tsz székháza előtt álltunk meg, mert annak szomszédságában lakott a párt titkára. A párttitkár lakásán senkit nem találtunk, és így Kovács elvtársnővel átmentünk a tsz helyiségébe, ahol csak egy idősebb asszonyt találtunk, aki nem tudott pontos felvilágosítást adni a párttitkár és a tsz-elnök hollétéről, csak annyit mondott, hogy elmenekültek a községből. Azt mi is láttuk, hogy a tsz-helyiség és a pártiroda ablaka néhány helyen be van verve. Amikor vissza kijöttünk a gépkocsihoz, akkorra ott volt egy alacsony termetű „nemzetőr", akinek a nevét megmondani nem tudom, bár Oré István és társai bűnügyében

1 a vádlottak között felismertem. Beszélgetésbe eredtünk ezzel a „nemzetőrrel", kérdeztük, hogy mi történik itt, mivel láttuk, hogy a tanácsháza előtt kisebb tömeg tolong és a tanácsháza előtt iratok égetésének a maradványából füstöt láttunk. A „nemzetőr" úgy tájékoztatott bennünket, hogy felvonulásra készülnek, mivel Gyuláról kaptak erre utasítást. A füstre vonatkozólag azt mondotta, hogy a begyűjtési iratokat égették el, és különösebb dolog nem történt. Érdeklődött jövetelünk célja felől, amire mi csak annyit mondtunk, hogy a párttitkárral, vagy a tsz-elnökkel szerettünk volna beszélni. Ezt követően hívott bennünket, hogy menjünk be a tanácsházára, hogy ott a jelenlévőkkel esetleg beszélgethetünk. Mivel a körülményekből nem tudtuk megítélni azt, hogy itt mi készül és gondoltuk, hogy az emberekkel lehet okosan beszélni, bementünk a tanácsházára, ahol első pillanatra ellenségesen fogadtak, szinte embergyűrű vett körül. A körülöttünk lévő többsége fiatalok voltak [így] és ittas állapotban. Lényegében a jelenlévők hangulata velünk szemben ellenséges volt és a hozzám intézett kérdések arra irányultak, hogy lényegében a Kádár-kormány érdekében tevékenykedünk-e, amit mi nem is tagadtunk. Ezt követően még ellenségesebben viselkedtek velünk szemben. [...] [...] Mivel láttuk, hogy itt a helyzet szorul, megkíséreltük, hogy eltávozzunk. Ekkor félreérthetetlenül tudomásunkra hozták, hogy nem belátásunk szerint rendelkezhetünk - őrizetbe vagyunk véve -, közölték azt is, hogy azért nem engednek el, mert esetleg „nyakunkra küldik az oroszokat". Azt, hogy ezeket név szerint ki mondotta, azt nem tudom. Amikor a nagygyűlés megkezdődött, rajtunk kívül 2 rendőr és 3-4 polgári ruhás ellenforradalmár tartózkodott a rendőrőrsön. Közben bejött a szobába, ill. az őrsre egy 50 év körüli, kb. 170 cm magas, fekete bajuszos, kopaszodó homlokú ember, aki közölte velünk, hogy a tömegnek az a kívánsága, hogy hallgassuk végig az ő nagygyűlésüket. Erre mi néhány percig egymásra néztünk -végül azt mondottam, hogy ha biztosítsák [így], hogy személyünket provokáció nem éri, hajlandók vagyunk végighallgatni a gyűlést. Ezt követően az ember 2-3 személy kíséretében kivitt bennünket a nagygyűlésre. A kastélyépület előtt lévő szobor talpazatáról tartották a szónoklatokat és ezen szobor és a kastély bejárati részen [így] álltunk, amíg a nagygyűlés lezajlott. A nagygyűlés alatt is a környezetünkben álló személyek próbáltak bennünket provokálni, azonban ott különösebb esemény nem történt. Ha jól emlékszem, a szobornál az első felszólaló Seres igazgató-tanító volt, akit egyébként korábbról nem ismertem, csak